Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - Tornai József: Villámsújtota kor (részletek az esszékötetből)

Hadd lásson, aki látni akar a gesztenyelombok emlékezetéből kikopni csöndben s ebből a városból is,

amely taszigált, ölelt, ámított, lebegtetett.

Már ebben a versben is érezni: a Csoóri-vers súlyosabbá vált. A ’70-es, ’80- as esztendők mindent fölényes túlerővel bíró költemények témáit lassan fölváltotta a vád. Vád valami ellen, valakik ellen, ami, akik ott lappanganak az összedűlő birodalom falai alatti kis Magyarországon. A versek mágiája semmit sem csökken, de a színek egyre komorabbak lesznek. Csoóri a Nagy változás (megváltás?) titkos és nyílt merénylője.

Es mikor a szelíd merénylet pillanata elérkezik, a Nagy csalódott.

Minden megtörtént, de semmi se úgy, ahogy szerette, ahogy mindnyájan szerettük volna.

Az ezredvégnek és az ezredfordulónak csúf lett az arca.

Senki sem felejtheti a pálya elején írt glóriásan szép verset, zz Anyám fekete rózsát:

Nyár van égen és földön, zene szól, muzsika, anyám csönd-sivatagján el kell pusztulnia.

Gépek, gyártmányok zengnek csodáktól szélütötten,

de egy se futna hozzá:

„segítek, azért jöttem”.

Anyámnak fáj a feje anyámnak fáj a Semmi.

Anyám fekete rózsa,

nem tud kiszínesedni.

Egy éjjel földre roskad, megtört lesz, majd kicsi Bejön egy madár érte, s csőrében elviszi.

Összehasonlítom ezt az égboltnyi látomást a ’90-es, 2000-es évek verseinek fagyos kényszerképzeteivel, és megriadok:

Mit hagyjak rátok? Mindenem oda!

Karácson jön, a jászol is üres, s már pásztor se és király se leszek többé.

Országom is csupán egyetlen test lesz.

61