Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Sturm László: Nagy Gáspár: Ezredváltó, sűrű évek (Száz vers 1998 márciusától - 2003 márciusáig)
tudatosítja, hogy az ellenfelek legyőzése után a megtérítésük lesz az igazi - országalapítóhoz méltó - próbatétel, de azt is, hogy a megbocsátás és békülés ideje még nem érkezett el, az „ima értük” egyelőre inkább „rájuk fér”, mint „megérdemlik”. Az Apokrif esti mese - hajnalig példát mutat a jóvátétel lehetőségére. Az első magzatát elvetető anya vétkére „kiegyenlítést” hozhat a következő magzat alázatos vállalása. Az abortusz választása jelképi erejű kortünetként mutatkozik meg a versben, de fönntartja a reményt, hogy az élet pusztítása vagy óvása közti döntés a későbbiekben megmásítható. A kötet utolsó versében (.Hatvan hónap: napra nap) a régi és a mostani ezredforduló, hűség és színeváltó árulás tapasztalata, mint a kereszt két szára metszi egymást. A szenvedés jelenvalósága a megváltás reményét táplálja: „amint ezredévek gerincben / ott fönt keresztként futnak egybe /.../ valami cél üldöz mint / az öngyilkos hajlamú gének / balek kárvallottjait - / már lefelé húz a köd / s talán (valaki) utánam hajít / egy megváltó követ”. A kiküzdhető harmónia és a remélhető megváltás hite alapozza meg azt az akadályokon átfénylő örömöt, amely az igazi személyiség és az igazi közösség lényege (valamint a kötet sok versében az élénk ritmus, a stilizálás, a rímjátékok, az akrosztikonok, a könnyed hangvétel révén megnyilvánuló játékosságé). A megnyílás az öröm forrása felé (a megnyílás Isten felé) hozza el a megoldást a kor problémáira, amelyeket így se eltussolni, se abszolutizálni nem kell, józanon szembe lehet velük nézni. A költő közösségi elkötelezettsége se ideológiákon épült, hanem az öröm igényén. Hisz tudjuk, míg a puszta gyönyör magányos marad, az öröm társakat feltételez, az élmény megoszthatóságát. A versek nagy része szólít meg társakat közvetlenül vagy az ajánlás révén. Ok együtt kirajzolnak egy valós, ugyanakkor mintának is tekinthető közösséget, amelynek személyes rokonszenveken túlnyúló mélységet biztosít a közös eszmények és feladatok iránti elkötelezettség. A „hűség” a kötet egyik gyakori szava. Egy másik kulcsszó a szív. Ez az eredendően költői fogalom, melyet a sok használat elkoptatott, az „alanyi” költészet elleni fenntartások idejétmúltnak tekintettek, Nagy Gáspár költészetében visszakapja a jelentőségét. Nála a szív a személyiség megnyílásának, a társakkal, a világgal és Istennel való találkozásnak, vagyis a szeretetnek a helye és jelképe: „de az út szívemben mindig e- gyenes, / hiszen mágnesként vezet az a kéz: / a Te kezed - és akaratod gyémánt / csöndjében hozzád tart estéli utam” (Öreg pap - tűnődő', esti imája); „Ebben a házban/ vajúdott anyám / szíve szívemhez / énekelt talán” (Anyámnak). (Az ének is a Nagy Gáspár által visszanyert és gyakran használt szavak közé tartozik, talán a szívbéli találkozások emelkedettségét, felsőbb harmóniáját fejezi ki.) A Várok, valaki így akarja a szív tisztaságát mint a „jól szeretés”, az egyszerre konkrét és átvitt értelmű találkozás feltételét mutatja be. A bűn fogalma is ebben az összefüggésben kap jelentést mint a szeretet akadálya vagy elmulasztása: „Várok a baljóslatú délutánban / várok és végiggyónom perceimet /.../ életem minden vétke tornyosul / most akadályként eléd / hogy ne találj haza / szakadjon rám a büntetés / valaki így akarja jelenteni / magát dacos szívemet megsújtva / váratlanul így üzen / hogy higgyen benned újra / jobban és immár jól szeressen”. Az élmény megoszthatósága a dolgokat is képes személyes viszonylatba e49
