Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Sturm László: Nagy Gáspár: Ezredváltó, sűrű évek (Száz vers 1998 márciusától - 2003 márciusáig)
a STURM LÁSZLÓ Nagy Gáspár: Ezredváltó sűrű évek (Száz vers 1998 márciusától 2003 márciusáig) A kötet nem verses napló, bár az „ezredváltó évek” költői sűrítettségéből hol közvetlenül, de inkább közvetve kiolvasható az időszak köz- és magántörténete. A költő nem eseményeket kommentál, és nem élményeket dokumentál, hanem üdvözli a társakat (gyakran születésnapjuk vagy elvesztésük alkalmából), mesél (nem csak prózaverseiben), figyeli a jelenségekben felfénylő jelentőséget, és ezáltal mellesleg eseményeket is kommentál, és élményeket is dokumentál. Az ezredváltás apropója azáltal válik többé a kerek szám bűvöleténél, hogy a számok mögött megelevenedik a múlt, legalábbis annak eleven része: az üdvtörténet. A nemzeti történelem is mint az üdvtörténet itt és most (most ezer éve) működő szelete vagy mintája bizonyul jelenvalónak. A Szokolay Sándornak ajánlott Symphonia Ungarorum Szent István és Szent Gellért alakján keresztül láttatja a magyarság jövőjét megalapozó múltat. A kötet másik leghosszabb verse, a „König Róbert linómetszeteihez” írt Hullámzó vizeken kereszt egyetlen sorba sűríti a nemzeti közösség lényegét: „szentekből építni falat”. Ebben a falban, Mária országában („Mária ő kire bíztál / fiad után minket István / égi anyát választottál”) más hagyományok értékei is helyet találnak: ,Jön a Nap s vele István/ fölkel minden pogány ellen / Koppány köveit is tisztán / beépíti falba verten / hordatja magasra égig”. Mindez a fonákjáról mutatkozik meg a rendszerváltás után: „a felejteni-tudásból akarták / megfaggatni a jövendő balekjeit / a zsoldjukért mindig sorban állók /.../ mondván: ezek a bambák / egyszer még vesztünk okozzák! / ezek a pogányok / mint a gyepű-széli koppányok/ nem értik meg a nótát/ a mi színváltásunk - fújták - / maga az új vallás” (A vak látnok folytatja a monológot). A Prágához, Miloszhoz és Zbigniew Herberthez kötődő versek a nemzeti látószöget a közép-európai sorsközösséghez kapcsolják. Ebben a nagyobb távlatban még nyilvánvalóbbá válik, hogy a „kaméleonkák” tovább élő hatalma közösség- és személyiségromboló: „bizony lehetne is felejteni / de azt hogy ő most fél / - szinte már tőlem is - / ezt mégsem felejthetem / s meg sem bocsáthatom / most már nekik / akik elhozták újra a félelmet” (Szigorúan titkos álombiztonsági barlangrajz). A rendszerváltás utáni millenium pedig esélyt adott volna új országalapításra, a Szent István-i szellemiségben és talán nagyságban való újjászületésre. A versek hangja csalódott, de nem keserű. Hiszen a mulasztások felismerése a feladatok megértéséhez és a tartás megőrzéséhez is közelebb segít: „várni a szélcsendet... kivárni... de készen...!” (A vak látnok monológja), „nem méltó hozzánk már / - azok után.../ ami megtörtént velünk - / a félelem” (Szigorúan titkos álombiztonsági barlangrajz). Az Előkészület imához 48
