Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Konczek József versei
3 3 KONCZEK JÓZSEF Illanó’ Mint egy világossárga szőke gyapjúsál, arcomba jössz az arcoddal. Úgy állom. Betöltőd a felbolygatott órát. Éjjel is érzem. Fejem lehajtom, mélyemből figyellek. Foglak belülről akkor is, ha nem szabad. S ha várt helyedbe lépsz, nagy szemed fényes, s kékje eloldoz. l éged hullámzó friss csend vesz körül. A megérintés hűs előszobája, vagy illatos szavak mozgó beszéde ez? Még sosem éltem. Episztola az ég derűs kupolájáról, barátomhoz Régi esernyő görbe fogantyúja a kezemben. Egykori szerszám. Tán nagyapák kora óta sötét kupolával volt ellátva Emlékszel? Evekkel ezelőtt, mikor egyszer, úgy május táján ránéztél az esernyőmre - odakünn lágy eső hullott - s látva a rozzant jószágot, megesett rajta a szíved, vén javítóhoz vitted, ki aztán megfoltozta: akárha pöttyei támadtak volna. Jól sikerült. Egy pöttyös teknősbéka az semmi volt hozzá képest, mondták is engem s esernyőmet kinevetve, hogy: „Itt jön a pöttyös-béka-esernyős!” * * A 2004. évi Quasimodo Költői Versenyen díjat kapott költemény. (A szerit) 29
