Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Bárány János versei
BÁRÁNY JÁNOS A tükörben minden óra késik Sirálysötétben fénysikoly. Szándékok hűlt helye a szemed. Az időn egy régi ing e kor, múlt van, tavasz van, mint mikor elállva fúj szél, de betemet. A tükörben minden óra késik. Még nincs vége semminek. Gombtojásból a gomb, egyszavas csönd a csönd, s belül fekete lyukként nőni kezd egy ablak... Sírnak látod, ahogy a létbe befalaznak, pedig csak sírsz. Nem lehetsz vesztes. Az Élet mindig emberelőnyben játszik. De mint sorsodra gyűrt szamárfület, nézed a halált, mely teleírt üres füzet az elmúlásról. a tükörben minden óra késik a körben tizenkét semmi éjfélbe akadt mutatók a Lenni s hogy így kellett lenni Ott se, itt se. Ahogy másol a nemlét a nincsre, és megérkezel, ha befejez. 17
/
