Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - Bárány János versei
Aszta Itá n coltatás A magyar költők panoptikumában De szép lesz lenni egyszer Új senkik közt istenülni De szép lesz lenni egyszer Örülni, hogy végre tetszel Nézni az örök halálmozit S mert mélyebb a bóvli is Nőni némán a kereszttel De szép lesz lenni egyszer Énből voltam, falkának kevés. Nyílhattam volna ügyesebben. Nem mentség, hogy mindent átjárt A liliomló semmilyenség, Hisz nem kiválni, Csak látszani volt lehetetlen. Muszájhozó idők?! Itt?! Ugyan. Múltunk az ismétlődő jelen, s akinek sorsa van, közös, az talan-telen, hiába bennszülött. Hiány a majdhoz, így jöttünk mind. Árnyékunk hosszabb, mint Isten óráján az emberlétnyi percek, Mert nagyon szeretnek élni, Akik egyszer ölnek, De kétszer temetnek, Ha temetni jobban megéri. *fc- .i*~j i - io-<- ?*- A A (J í z * w, i i
