Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - L. Simon László: A fekvő Vénusz
L. SIMON LÁSZLÓ A fekvő Vénusz Hamvas Béla írja az Anthologia humanábzn, hogy a „meditációs objektum megválasztása az emberi életben a legszemélyesebb tevékenység”. Hamvas egyik kedvenc személyes meditációs objektuma viszont éppen a willendorfi Vénusz - ez „a kicsiny, ökölnyi, csúf, torz nőszobor, a neolitkor emléke.” Majd így folytatja: „Sokkal-sokkal többet foglalkoztatott, mint akár a melo- szi Aphrodité, vagy valamely más, tökéletes alakú asszony. Mérhetetlenül többet tudtam meg tőle a nőről, az anyáról, az anyagról, a világanyáról, a világról, önmagámról, a szépségről, a termékenységről, mint akármely más klasszikus szobortól. Ez a kis szobrocska sohasem jelentkezik bennem úgy, hogy ne tudna valami lényegeset mondani, és idők folyamán kapcsolatom vele olyan erős lett, hogy ma számomra a gondolatoknak és élményeknek még ötszázlapos könyvben sem kimeríthető eleven középpontja. Ez minden igazi, jól megválasztott meditációs objektum természete. Evek során át közvetlen érintkezés következtében csodálatos szerepre tesz szert. Szemléletem számára mindenkor kész tárgy, önmagát rendelkezésemre bocsátja, mindazt, amit felőle gondolok, gondosan megőrzi és minden alkalommal új értelmezésben jelenik meg.” Megérthetjük Hamvast, hiszen legtöbbünknek vannak személyes meditációs objektumai, még ha nem is tudjuk, hogy így hívják őket. Csak hát Hamvas azzal nem volt tisztában, hogy az állítólagos legrégebbi ismert emberi szoborábrázolás, a willendorfi Vénusz hamisítvány. A tudományos szakirodalom szerint kb. 26 000 éves 11 cm magas mészkő szobrocskát, amelyet ma Bécs- ben, a Naturhistorisches Museumban őriznek, 1908-ban találták meg az alsóausztriai Willendorf közelében lévő löszös domboldalban, s a felfedezés első leírása Szombathy József régész nevéhez fűződik.1 2005 legelején a Magyar írószövetség éppen felszámolás alatt álló könyvtárában2 az áldatlan állapotú pincében megtaláltuk Szombathy egyetlen magyar nyelvű írását, kézzel írt testamentumát. Ebből az is kiderül, hogy lelkiismeret- furdalás gyötri az évszázad egyik legnagyobb csalása miatt, hiszen a willendorfi Vénuszt nem Willendorfban találták meg, hanem a karintiai Gerlitzen, a ma oly kedvelt síparadicsomának kiépítésekor egy barlang mélyén. Az 1 méter 5 5 centiméteres, erősen elhízott, dauerolt hajú, meztelenre vetkőztetett, halálra erőszakolt, kb. 45 éves nő jégbe fagyott, neolit kori termékenységszobrokhoz hasonlító teste alapján - a remélt világhír érdekében - Szombathy maga készítette el a kb. nyolcvan éve jégben fekvő nő 11 cm-es stilizált mészkőszobrát (a régész feljegyzései és rajzai alapján elkészített rekonstrukcióm az Életünk képeslapmellékletén látható). A willendorfi Vénusz 1908 utáni „karrierje” töb- bé-kevésbé ismert, így érthető, hogy a Magyar írószövetség könyvtárában tett korszakos felfedezésünket a szakmabeliek egyszerű blöffnek vagy szenzáció- hajhász hamisítási kísérletnek titulálták, így az Ufómegfigyelők Nemzetközi 12
