Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Tandori Dezső: Az én Gergely-naptáram - Még mindig nagyon is 2004 -
TANDORI DEZSŐ Az én Gergely-naptáram’- MÉG MINDIG NAGYON IS 2004 I. Megpróbálom ezúttal csak úgy összevissza. Jegyzeteimből, meg abból, amit mostanában tényleg gondolok - és nem jegyzek fel -, abból, ahogy Totyi verebemmel vagyok, meg augusztus lett közben, meg hogy milyen könyvekbe olvasok bele... olvasás, ez a szó túlzás lenne... hol vannak ezek a könyvek, miket gondolok eleve a műtöri írásról, bár ezt inkább szakfolyóiratba majd, csak, bevallom, ahhoz nincs elég anyagom, azaz túl sok is van, csak még nem szedtem ki a könyvekből és magamból-----legyen ennyi körülményeskedés elég itt. D uchamp nagyon elöl van, ez lehet véletlen, de az is lehet, hogy nem az, és a ready made-ekről, melyeket a Mester maga (állítólag! bár ő - is - szeretett ellentmondásokba keveredni saját magával) nem tudott soha egészen jól, őt magát kielégítően meghatározni (mókás kifejezés: „magamat kielégítően meghatároztam valamit”, brr... hiszen akkor az már visszamenőleg is csak a kielé- gültség, elégedettség stb. salakja, s mintha ennyiért lett volna az egész? a szellem, a képzelet kalandja? a közelség vágya? na...) Nekem az jutott eszembe - íme, süket lenne pontot tenni a zárójel után; az egész irkálósdi ennyire érzéki jelenség is, nem? -, ready made az önismétlés is, az Umberto Eco által megvédett válfaja, vagyis amikor az embernek valami annyira fontos, hogy vállalja, unják, kifogásolják, ő igenis elmondja hatodszor, tizedszer... mint én az Eco-idézet dolgát is... ez az ember egyféle bőröndje, pakkja, cucca, és ezek ready made-ek, az olvasó (ha nem kritizálgatni akar! vagy nem lesz eleve rosszul: „na megint ezzel jön ez...”, s igazat adok neki, ha érez ilyet), valami már készet lát, lassan szédülni is kezdhet, hol olvastam én ezt? kérdi, mert fel sem tételezi, reméljük, szerző oly pofádanságát, hogy „de ennyiszer?” - S mit tesz az ég, vannak ilyen ismédődések, bizony, mikor az olvasó ugyanaz csupán, a szerzők nem azok, az idézett illetők mások és mások, ahogy e példa máris mutatja. S rámutatunk egyben arra is, miféle dolgokkal foglalkozom a 2004-es év érettebb, nyári részén, tessék. A kitűnő (bocsánat az olcsó dicséretért) Calvin Tomkins-féle Duchamp-életrajz (a koalák küldeménye ausztrál földről, ABS barátom jóvoltából, sok éve már) tartalmaz egy „Silence, Slowness, Solitude” című fejezetet, szól pedig Duchamp ’40-es évekbeli amerikai tartózkodásáról. Bár nem szeretem az ünnepies dolgokat, meghatottan és nagy hasznomra nézegetem Gergely Ferenc barátom fantasztikus összeállítását (megjelent 1998, Liget Műhely, címe: „Miért ne élnél örökké?") kronologikusan összeállított ebben sok mindent mondom, évről évre, főleg könyveimet - nagy érték! meglepően mutat tükröt az emlékezetnek, ha tévelyeg melléképzel! -, fordításaimat: s e „naptár" adta az ihletet, hogy valahogyan én is végigmenjek az éveken, majd kiderül, hogyan, nem az lesz, hogy „és akkor az történt", „abban az időben azt gondoltam" - hiszen ki tudja pontosan, mi történt, s mit gondoltam, de mégis. Ez itt afféle bevezető, mégis kis leltár. 1
