Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Molnár Miklós: A szufi út
A szufik című könyve gondolkodásunkban gigantikus űrt nyit - és tölt is be egyúttal. Példátlanul gazdag anyagot dolgoz föl - a szórva-elhintés módszerével. Robert Graves szerint (mert ő is szufi volt; a Sayedet ő bátorította a könyv megírására) Shah műve nem értelmiségieknek és „más ortodox észjárásúak- nak” szól; sokkal inkább azoknak való, akik azonnal megérzik saját érintettségüket. Ilyenek bárhol, minden rendben és rangban akadnak. A „született” szufi éppoly gyakori nyugaton, mint keleten. Kívülről nézve lehet tábornok, földműves, kereskedő, ügyvéd, tanító, háziasszony, bármi. A világban, de nem a világból lenni: ez a szufi jeligéje. Mentesnek maradni mindenféle becsvágytól, intellektuális gőgtől, a szokásoknak való behódolástól vagy a magasabb polcon lévők iránti kritikátlan tisztelettől - ez a szufi ideál (írja Robert Graves). 25 Olyan tanításról van tehát szó - a tudás gondozása, gyarapítása, átadása, működtetése, az emberiség tudatos fejlődése -, amelynek döntő szerepe lehet, döntő szerepe van az emberi nem történetében. 26 A szufizmus magját Adám idejében vetették Noé korában csírázott ki Abrahám idején hajtott rügyet Mózes korában indult fejlődésnek Jézus idejében ért be Mohamed napjaiban termett tiszta bort. 27 A misztérium és a színes Kelet varázsa évszázadokig elhomályosította a nyugati elme előtt, hogy az emberi fejlődés itt a cél, nem pedig a díszes kellékek. 28 Naszrudin nadrágot akar venni, elmegy hát egy ruhakereskedőhöz. De aztán mást gondol, mert megtetszik neki egy kabát, ami épp annyiba kerül, mint a nadrág. Fogja a kabátot, és távozni készül. - Ohó, hiszen nem is fizettél! - tiltakozik a boltos. - Itt hagyom neked a nadrágot, éppen annyit ér, mint a kabát! - De a nadrágért sem fizettél!... — Persze, hogy nem! Csak nem fizetek olyasmiért, amit meg se vettem! 29 Jahja (9. század): „Az aszkéták lemondanak erről a világról, ám a szufik lemondanak a másvilág várásáról is. Az aszkéták a paradicsom gyönyöreire törekszenek, de a szufitól még a paradicsom is idegen.” (Vö. azzal, amit Jiszrael ben Eliezer, a haszidizmus megteremtője, a , Jó Név Birtokosa” mondott: „Ha szeretem Istent, ugyan mi szükségem van egy eljövendő világra?”) 30 Rúmi: „Aki nem kóstolta, nem ismerheti.” 10