Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Molnár Miklós: A szufi út
Üdvözlet fe/sötörröl — C/russ aus Őberwarth a visszatalálás reményében keresik a Szív világosságát; akiket zarándokúira szólít a belső hívás, a szufi hangra adott rezonancia - noha a szufi tudásba semmilyen írásmű nem avathat be, csupáncsak utalhat rá. A szufizmus bevezetését előkészítő klíma megteremtése: ez az írás többre nem vállalkozhat (de kevesebbre sem). (A szuíizmusról szóló irodalmat szufi praxisnak kell összhangzó egésszé kerekítenie.) 20 A szufik című könyvével Idries Shah 1964-ben forradalmat kavaró követ dobott az egyetemi és akadémiai „orientalisztika” évszázados állóvizébe. Nyomában óriási furor academicus támadt. Az érintett szaktekintélyek - komoly tudományos pozíciók hűbérurai - közül számosán „magukra vették az inget”, s mert (mintha Nesszusz-ing volna) kényelmetlennek találták, ezért a tömegtájékoztatási eszközökben bértollnokaik által terjesztett rágalmakkal próbálták lejárami A szufik szerzőjét és közléseit („nem annyira misztikus, mint spiritista, és az emberek könnyűhitűségét önző célokra felhasználó iparlovag...”). A nyugati féltekén ez a legelső hiteles és felelős mű minden idők legnagyobb szabású vállalkozásáról - a szufi tanításról, arról a hatásról, amit a szufizmus négyezer éve kifejtett és kifejt a keleti és a nyugati kultúrára. A könyv föltárja, hogy annak az irodalomnak nagy része, amivel az említett „orientalisztikai” szakértők foglalkoznak, meghatározott kornak és helynek, speciális közönséghez szólt. Példák tömkelegén mutatja be, hogy e tudósok kezén elsikkad a „kódolt” (beavató jellegű) anyagok értelme, sőt hogy klasszikus arab és perzsa szufik világosan megfogalmazott passzusait is félreértik. Egybegyűjtve keleti és nyugati kutatási eredményeket, adatok sokaságával bizonyítja, hogy a szufik sokkal lényegesebb és koncentráltabb szerepet játszottak a Nyugat történetében, mint általában hisszük, mégpedig már jóval azelőtt is, hogy kialakult az „orientalisztika” nevű 8
