Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Molnár Miklós: A szufi út
mi tevékenységhez, amely nincs előre megfontolva, hiszen válaszként születik intuitív késztetésekre. A szufik a közkeletű félreértéssel szemben nem valamely muszlim szektának a tagjai, hiszen valamennyi vallásban otthon vannak. A szu- fizmus hosszú ideig az iszlám védőszárnyai alatt tartózkodott; Mohamed kijelentette: „Aki a szufik szavának hallatán nem mond áment, az Isten előtt nemtörődömnek számít.” (A szufi tulajdonképpen gúnynév; jelentése: ‘teveszőrru- hás’. Vö. Máté 3,4: ,János teveszőrből készült ruhát viselt, derekát bőröv vette körül, és sáska meg vadméz volt az eledele.”) 14 Naszrudin elmegy a gazdag emberhez, és pénzt kér tőle. - Mire kell neked a pénz? - kérdi a gazdag. - Venni akarok egy... elefántot! - De ha nincs pénzed, hogyan gondoskodsz az elefántról? - Pénzt kérni jöttem, nem tanácsot! - csattan föl Naszrudin. 15 „Olyanokkal - mondja egy dervis -, akik egyetemi filozófián nevelkedtek, vagy a vallásnak csupán rituális vonatkozásait ismerik, roppant nehéz közölni, hogy a szufik tudják, miként kell cselekedni, s hogy cselekvésük közben funkciót töltenek be, ami beíródik a világgal kapcsolatos isteni tervbe.” („A dervisek fogadást tesznek a szegénységről, tisztaságról és engedelmességről. A superiorjok előtt igen nagy alázatossággal vannak. Az ő ingek igen vastag vászon, azon felyül vastag szürke darócból való hosszú dolmány, a vál- lokra terítve egy fejér pokróc; a lábok szára mezítelen, a mellyek kinyitva, az övök vastag, széllyes bőrből vagyon, elöl kötik meg, a süvegek teveszőr és olyan formájú, mint a csákósüveg csákó nélkül. [...] A derviseknek legbővebb külső foglalatosságok a’, hogy táncoljanak kedden és pénteken. De amég ehhez a komédia áitatossághoz kezdjenek, a superiorjok prédikációt csinál; azt tartják, hogy ezt a prédikációt akármely valláson levő meghallgathatja. A szerzetesek pedig kerekdéden ülnek a térdeken, a prédikációnak vége lévén, a kórusba az énekesek és a flautások elkezdik az éneket, amely sokáig tart. Amidőn bizonyos verseket énekelnek, a superior esszeveri a kezeit, és erre a jelre a szerzetesek felkelnek, a karokat kiterjesztik, és keringeni kezdenek kerekbe; azt pedig oly sebességgel, hogy aki nézi, a feje szédülni kezd. Szoknyaforma van rajtok vastag posztóból, és noha oly sebességgel forogjanak is, mint a szekérbe a kerék, de egyik a másikát meg nem éri. A superiorjok jelt adván, egyszersmind elhagyják a táncot, és ki-ki a maga helyére le- kucorodik. Minthogy pedig ehhez igen hiúságokba szoktatják őket, azért legkisebb főszédülést sem éreznek. Énnekem pedig a fejem szédelgett, csakhogy néztem is őket. Négyszer vagy ötször kezdik így el a keringést.” Mikes Kelemen: Törökországi levelek) 16 A szufizmus - az egyéni ténykedéssel szemben - pontosan ez az átfogó, egyetemes léptékű cselekedni tudás; s ha a szufik „misztikusok”, akkor éppenséggel azok a funkciók különböztetik meg őket minden más misztikustól, amelyeket 6
