Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Prágai Tamás: Szigonyosok
állapított meg összeférhetetlenséget), egyhangú döntésünk értelmében a Szük- ségből-Lett-Orrevezős rendkívül értékes egyébként is kétes értékű és kellőképpen alá nem támasztott megfigyelései, valamint a tengeri eet-óriásemlős vadászatra vonatkozó pótolhatadan alkalmi jellegű feljegyzései a Tengerészeti Hivatal archívumából vesszenek, illetve kallódjanak el, valaki vegye ki őket és aztán ne hozza vissza, és többé ne legyenek meg. Ha valaki nagyon keresné, akkor se. 2. Pesti, mikor végre újjászületett, szardellás doboz volt valami folyóparton. Előző életében gonosz volt és irigy, ezért alaktalanná horpadt. Nagy nehezen lett csak aztán ereklyekereskedő a nagy Ninivében, az agyagvárosban, ahogy lakói akkor nevezték. Itt egy bizonyos Bélát kellett keresnie, aki a szóbeszéd szerint az Állami Járulék épületében lappangott. A sors könyvébe az volt bevésve az ékírás szöges betűivel, hogy nagy üzletet csinálnak együtt. Legjobban mégis az a hosszú, hajlékony, baljóslatú, titokzatos, fekete tömeg lepte meg. Belépvén a csúcsos tetejű Bálna fogadéba az Állami Járulék központi épületének előcsarnokába, széles, alacsony, rendetlen, régimódi fa- műmárványburkolattal borított előtérben találod magadat, amely valami elátkozott régi hajó mellvédjére emlékeztet. Egyik falon hatalmas s olyannyira füstlepte és minden módon meggyalázott olajfestmény reprodukció lóg, hogy az ember csupán úgy tudta tárgyát valamennyire is felismerni a homályos fényben, ha buzgón tanulmányozza, rendszeresen újra meg újra elébe járul, és alaposan kikérdezi a szomszédokat. Az árnyékoknak és árnyaknak oly érthetetlen tömegét látod, hogy először már-már arra gondolnál: valami becsvágyó ifjú művész a New England i boszorkányperek nagy-ninivei rém-üldözés idején megpróbálta megfesteni az elvarázsolt káoszt. De ha sokat és elmélyülten szemléled, ha újra meg újra eltöprengesz rajta, s legfőképpen kinyitod az előtér hátsó részében bujdosó kis ablakot, végül arra a megállapításra jutsz, hogy ez a gondolat, ha szertelennek látszik is, nem egészen alaptalan egészen alaptalan.3 Kérdés pottyan a mosószerszagú csöndbe: — Béla kartársat látta valaki? Ahol kérdés van, válasz is van, mert ezek össze vannak kötve, mint egy her- maffodita két fele. Lehet, hogy egy törött ablakon dobták be, és onnan esett le.4 Végiggurul a folyosón, az olajzöld lábazatról visszaverődik, a homályos lépcsőfordulónál „gellert kap”, pördül egyet (mintha meghajolna a félhomályban, mint egy kérdőjel, vagy egy akrobata a jól sikerült csavart szaltó után), szürke, simára koptatott lépcsőkön pattog lefelé, szinte kalimpál, aztán az alagsorban csaknem áttetszővé válik és eltűnik, elenyészik... Ajtók. Sorszámok száztól fölfelé, néha egy-egy kilencvenkilences. Aztán egy pár szám harminc alatt, majd valami húszas (talán éppen a huszonhetes). Az ablakon keresztül bekacsint a macskaköves udvar, galambok tipródnak ott, kiéhezett macskák kerülgetik őket. 36
