Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Prágai Tamás: Szigonyosok
Zajtalan léptek a keramiton, néhány csosszanás. Félig nyitott ajtó. Az irodában két íróasztal. Nyitott aktacsomó, ceruzás széljegyzetek. Magasan föltornyozott irattartók, mennyezetig fölpolcolt irathegy. Kis tányérban töpörtyű. Mintha valaki azért ment volna ki, hogy a töpörtyűhöz kenyeret szerezzen. Kenyeret vagy zsemlét. Esetleg sót. Lehet, hogy a só fogyott el, a kenyér pedig ott lapul valamelyik fiókban, papírszalvétába kötve. Olajfüstös kép közelről. Nem ábrázolhat mást, mint cetet,- amint éppen tört árbocú vitorlást ugrik át, de fennakad a három árboccsonkon. Felirata: Magyarország hajózási térképe és vasúthálózata. Egy „Rácegrespuszt” nevű települést besatírozott valaki - összekente tintaceruzával, vastagon. Ugyanaz a kéz mellé rajzolt egy dátumot: 1902. (Nyilván a régi időszámítás szerint?) A bejegyzés mellett elmosódott fénykép. Középkorú férfi, fején svájcisapka. Mintha abból a kivehetetlen képből pattant volna ki. Valaki megrágta az üveglemez alatt. Talán az idő.- Mért gondolja, hogy bent vannak? Vagy nem is volt üveglap? Azért fakult meg annyira az arca?- Hazamentek. Ilyenkor már mindenki hazamegy. Jöjjön vissza holnap, ha valami hivatalos ügye van.- Itt voltak. Tegnap ilyenkor még itt voltak. Mondták nekem...- Most meg ma már nincsenek. Kint vannak a téren. Koszorúzni vannak, ha érdekli. (Kibírhatatlanok a mondatai.) Aztán már távolodóban:- Uram. Még a szellemek is elhagyták ezt az épületet.- Munkaidő van! Majd egyszer az egész bagázst lapátra teszik...! Legalább a munkamorálra ügyelhetnének! Üvegház szakad a mellkasomra... egy üvegkupola vagy az üveghegy, amelyet meg kellett volna mászni... de most már sehogy se lehet kikászálódni az üveg alól. Utána kiáltok:- Béla kartársat keresem.... Megtorpan. Több lépéssel előtte lohol a cipője, a lépcsőn lohol a kérdés után, kopog a cipő, megy a homályos lépcsőfordulóban, sietősen, le a homályos sötétbe, egyre lejjebb.- Mostanában sokan keresik... Egyébként mondtam, hogy koszorúzni vannak. A koszorúzás mindenkire nézvést kötelező. 3. A hajdan impozáns fémkupola, a modern építésztechnika emlékműve megroggyant, a féloldalas szerkezet alaktalanná görbülő és nekifeszülő fémidomai közt itt is, ott is el-elpattangat az üveg, élesen pengve hasad el, mintha jelentős teher alól szabadulna így. A lassú halódás szép. A boltív súlya, melyet a statikusok szerint a vasnak kellene viselnie, az üvegtáblákra nehezedik, ezért van37
