Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Nyilas Atilla: Filokália
NYILAS ATILLA Filokália [montázs A zarándok elbeszélései alapján, Dr. Korzenszky Richárd (OSB) fordításából] „Kérni, keresni, kopogtatni” - aki elérte az igazi imádságot és szeretetet, annak számára a dolgok egyformák. Nem tesz különbséget igaz és bűnös között, hanem mindenkit egyformán szeret, és nem ítél el senkit, amint az Isten is felkelti napját és esőt ad igazakra és gonoszokra. A nap a legkiválóbb fény, mégsem tudod védtelen szemmel nézni. Egy kis üveg kell, amely milliószor kisebb és sötétebb, s ezen keresztül aztán szemlélheted már a csillagok fejedelmét. A Szentírás ilyen ragyogó nap, a Filokália pedig szükséges üveg, hogy megközelíthessük ezt a fényt. Miként az erények egymástól függnek, úgy erősítik is egymást, az egyik tökéletesíti és lelkesíti a másikat, miként a nap sugarai, amelyek akkor mutatják igazából meg erejüket, amikor az üvegen keresztül egy pontban egyesülnek. (Egyébként „aki hűtlen a kicsiben, hűtlen a nagyban is”.) 32
