Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Prágai Tamás: Szigonyosok
PRÁGAI TAMÁS Szigonyosok „A szörnyű város mint zihálva roppant eleven állat, nyúlt el a homokban." (Babits Mihály) 1. Azt mondja, nem kell neki a kés. Más sem kell neki, a márvány erezetű ceruzahegyező, a szivárványszínben játszó kulcstartó sem.- Egyebed nincs?- Vegyél valamit. Följebb húzza a combján az amúgy is rövid szoknyát.- Most nem. Dagály ideje van. Arrébb ül. A kiszáradt folyómederhez közel, az olaj- és hagymaszagú csapszékekben a kocsmapult fölé cikornyás „hitel nincs” feliratot véstek. Most is poshadt, rothadó szemét szagát érezni, és ez már így is marad. Mondogatja a szót, hogy cikornyás. Mint egy kihalóban lévő mesterség. „Az utolsó cikornyás”. Föliratot vés a kocsmapultba, azután meghal. A férfi arcát a homlok közepétől állcsúcsig forradás csúfítja el.- Olaj? Van olaj. Tengeri olaj. Príma áru. Vállat von.- Faszagyerekek vagytok. De még megtanultok Jónáshoz fohászkodni...- Egyék a beleid azok! A vizekbe piszkítanak. Egy-egy ürülék akár több mázsa, és átható szaga van. Az arca görcsbe torzul, mint amikor a szigonykötél belevágódik a tenyérbe.- Mondják, hogy... azok... embereket köpnek a partra. Vállat von, kijelenti: ha igaz is, nem érdekel. Aztán mégis azt mondja, itt is járt már egy. Körülnéz, üres poharához nyúl, megemeli, kortyol, a gyűrű alakú folt közepébe helyezi vissza.- Ragályt terjesztenek. Meg a bűnt. Egészségtelenséget! És még az a szag.- Ki ne mondd! (Azt akarta mondani: halszag.) Gyomorsavtól bűzlenek! Krákog és kiköp. Daróccsuklyája van, az arcára liffen. Mint a szigonyosoknak. Kitágult bőr. Lehet, hogy az is. Szigonyos, munka nélkül. Kézfején olyan alakú tetoválás. Kézelő és gallér. Zsír- és piszokgallér.- Egy pénzt adok. Csitt! Lesz az még kettő. Vitorlarúd vagy evezőlapát dörzsölhette le a homloktól a pofacsontig.- Miféle bűzös emberkéket?- Nem tudom. Beszélnek össze-vissza. 33
