Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István
ben részesültem. Főleg az apró légyfogók (Muscieapa perva) gyűjtése lebegvén szemeim előtt csak egy 9 m/m Flobert puskát vittem magammal, ahhoz is csak söréttöltényeket. A favágók azonban már érkezésemnél mondták, kár volt golyós puskát nem hozni mert egy jó bak rendesen ott legel estenkint a Sandtól nem messze fekvő kis hegyi réten. Szorult helyzetemben gondoltam valamit s tervemet végre is hajtottam. Úgy véltem, hogy azon estve ha jó becserkélhe- tem a bakot úgy 25-30 lépésnyire, hát a Flobertgolyó is eldönti, vállap vagy nyaklövéssel. De hát golyó!? Hoztak a favágók egy darab ólmot ezt szépen hegybe kifaragtuk, két sörétes töltény puskaporát, hogy többet adjon, egy tölténybe öntöttem, a kikészített golyót hegyibe, nekiindultam a baknak. A réthez érve csakugyan ott találtam őkéimét, suta társaságában jóízűen falatozva a kövér fűben. Lankás oldal ereszkedett két felől a réthez, úgy hogy az mintegy völgyecskében feküdt. Borzasztó elővigyázón cserkésztem a sötét fenyvesek alatt, egyik vastag tövisből a másikhoz s kb. 30 lépésnyire oda csúsztam bakomhoz. Még nem vett észre, feje lenn volt a fűben - nem sejtett roszszat sem ő, sem élete párja, vagy tán szagolta a Flobertet s nem vélte veszélyesnek. Most azonban puskát az arczhoz! Odaszorítom a vállaphoz, a hol legtöbb vörös van a czélpont előtt. Tecs ... csütörtököt mond a töltény. Fiamar visszakaptam magamat a vaskos fenyő mögé, mert a bak felemelte a neszre fejét és gyanúsan nézdegélt rejtekem felé. Már csak még egyszer meg kell próbálni elsül-e a puska, mert csak ezt az eg)' golyós töltényt fabrikáltam volt. Abban a perczben, midőn jó bakom le veszi szemeit az engem födöző törzsről, hogy más irányba kémleljen, a puskacső megint oda irányul a vállapra - egy pillanat... durr. Suta is bak is elugranak, zörejük elhangzik a túlsó oldal fenyvesei alatt. Sebvért nem találván, nyomozásra igenis bealkonyult volt, nem maradt más hátra, visszamenni a favágókhoz. Elmondván esetemet, két favágó a vérebbel nyomban reáment a friss csapára s egy negyedóra nem telett el „Fles” már lerántotta volt a bakot, mely correct vállapon volt lőve s ez a kis golyó a túloldalon a bőr alatt akadt meg. Szép hatos bak volt. Petrozsényből Nagy-Szebenbe néztem el s áttanulmányozva az itteni múzeumot Nagy-Enyedre tértem be Csató János alispán veterán ornithologunk- hoz másfél jó napot töltve nála, megismerve gyönyörű madár- és növénygyűjteményét, vagy a vidék faunáját is szemmel kísérve eg)' kirándulást tettem a környékre. Ismét Kolozsvárra rándultam átnézve a múzeumot s két heti erdélyi kutatás után Velenczére tértem. Egy pár nap múlva pedig ismét Kőszegre. Itt időzésem nagyrészt vadászat, irodalmi munkáskodás közt folyt. Erdélyi utazásomat külön terjedelmes naplóban írtam meg, s nyáron Velenczén tett madártani búvárkodásaimról is több czikket írtam, nevezetesen a feketefejű nádiposzáta és a víztaposó sneff (Cal. melanopogon, Phakaropus hyberburens) előfordulásáról és elejtéséről a tavon, mely ritka madarak főleg előbbiek alig voltak hazánkban eddig ismeretesek. Kőszegről szeptember közepén 19-én Budapestre jöttem föl beiratkozni az utolsó egyetemi tanfolyamra, azután Modorba siettem néhány cserkészetre, de eredmény nélkül tértem vissza Pozsonyba, hol megvártam Dóra visszaérkezését, ki három hónapi időt töltvén Angliában érdekes dolgokat beszélt az ottani életről. 77
