Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István
Október végén úgy egész novemberben hetenként pár napra kinéztem Ve- lenczére, honnét sokszor három kocsin Dinnyésre, Szt. Ágotára rándultunk vadludakra és túzokokra vadászva. Felséges expeditiók voltak ezek s nagyszerű kedvben, vidám hangulatban oly kitartón űztük az idén feltűnő' nagyszámban jelentkező ludakat, hogy volt nap, mikor 6 órakor reggel künn ültünk a lesgödörben, utána délig lovas emberrel hajtással, délután azonképp hajtással vadásztunk, este lesre mentünk s vacsora után holdvilág mellett jól bebundázva reggeli 2 óráig ültünk megint a lesgödörbe. Társaságunk, mely Meszleny Lajcsi, Bencze, Pali, Roth Lorándból és személyemből néha egy-egy vendégszereplő környékbeliből állott, 23 db ludat emelt föl, de legalább kétszerennyit ezenkívül elvesztettünk, a nádak közt vagy pedig a rókák tolvajjárása következtében. Mert a setéiben a leeső ludat gyakran nem tudtuk megtalálni, másnapra pedig csak tollai és egyes csontjai hirdették egykori létét - a húsrészek a csala- vér vacsoráját képezték. - Decz 4 én Nográdmegyében Váczon egy társasággal bérelt vadászterületünkön a váczi püspökség tulajdonát képező erdőkben vadásztunk disznókra és nagy vadra. Roth Loránd és Egerváry Gyula a Vadászlap szerkesztője és a Temessy-testvérek voltak ott a Migazzy-féle kastélyban egy szobában. aug 6-án Kőszeg. 1 erős villás őzbak. Este kimentem az A. erdőbe s a csói vágásban az erdőőr kunyhója tetején lesbe ültem. A tegnapelőtt kitapasztalt és látott nagy bak járását különösen szemmel tartottam. 3/4 8 kor csakugyan délceg lépésekkel kisétált őkelme, de nem legelészett, hanem beérte azzal, hogy két fát köszörülgetett szarvával s azután szökdécselve a 3 éves vágásba tűnt. Fúrna elejbe kerültem s azon mesterkedtem, hogy útját esetleg elvágjam. Alig értem be a magasabb bokrok közé elugrott mellettem egy valamivel gyengébbnek látszó bak. Futtában reáhúztam a ravaszt, de csütörtököt mondott. Fiamar felhúzva a sárkányt, mikor egy 60 lépésnyire átvillant egy tisztáson, megint reákaptam a puskát s akkor el is sült. Úgy éreztem, hogy meglőttem a bakot. Alig megyek azonban 20 lépéssel odább, megint meglátom egy bokor mellett: tehát elnyomom a puskát - de újból csütörtököt mondott. Gyorsan felhúztam, akkor elsült, de a bak helyett eg)' száraz vörösödő lombra lőttem. Már sötétedett. Töltök és utána a bokrokon keresztül törtettem s szerencsésen harmadszor is megpillantottam; látszólag betegen lépkedett s fejét lekonyította. Orromat mintha bélszag ütötte volna meg. Meglehetős sötét volt már, gondolomra azért csak reá lőttem. Ekkor elugrott. Keresni a homályban, meddő kísérletnek bizonyult tehát a vadászházhoz tértem vissza Kőszegfalvára s ott aludtam kegyetlen rossz ágyban. Másnap 3/4 4 kor hajnalban ismét kinéztem az erdei vágáshoz, majd - nem lévén ott semmi - a csói határúira. Vagy 200 lépésnyire egy erős bak a zabból beváltott a 3 éves fiatalosba. Hamar eléje kerültem a „Sváb nyiladékra” a szálas mellé, de nem jött ki a vágásból. Be mentem hát én. Pár száz lépésre a vágásban egyszerre csak roppant robajlás és sutanyiszákulás. Megvillan előttem eg)' suta, nyomában az erős bak. Javában kergetőztek. Egy bokor mögé húzódtam s belefújtam csalogató sípomba. A 2- ik hívásra 5 lépésnyire elém jött 2 őzgida. Ezeket elkergettem. Messzebb megint hallottam a suta hangját, tehát feléje lopóztam. Vagy 80-90 lépésnyire 78
