Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István
CHERNÉL ISTVÁN A hazaszeretetről Mindazon érzelmek, melyek az embereket egymással szorosan összekötik és az erény útjára vezetik, nemcsak és arra szolgálnak, hogy az embereket boldoggá tegyék. A háladatosság, a jámborság, a szerényeken való könyörülés, a törvény tiszteletben tartása, az öregek iránt való tisztelet, a mértékletesség, a szerénység és még más nemes érzetek együttvéve alkotják az erény birodalmát, mely nélkül sem egyesek, sem egész nemzetiségek virágzókká és boldogokká nem lehetnek. De a természet nemcsak a jó és nemes iránt való vonzalmat oltotta az emberiség szívébe, hanem a rossz iránt valót is. Onnan van, hogy az emberiség folytonosan az erény és bűn között hánykodik, és ingadozik és a szerint a mint az erény és bűn fölszínre vergődik vagy boldoggá lesz, vagy örökre elvész. Legalább a történet azt tanúsítja, hogy még a nemzetek az erkölcsiség és erény virágos útján haladtak, addig boldog és megelégedett életet éltek; a szerint azonban a bűnök, erkölcstelenség párnáira hajtotta fejőket, folytonosan hanyatlottak és végre egészen elerkölcstelenedve letűntek a történet színpadáról. Ébresztő például szolgálhat erre a hajdan virágzó és hatalmas Görögország és a hatalmas Róma, melyek hanyatlásáról Berzsenyi Dániel is megemlék- szik a „A magyarokhoz” c. ódájában, mikor mondja: „ ............ledűlt már a nemes Ilion, A büszke Carthágó hatalma, Róma s erős Babylon leomlott.” Ámbár részben felsorolt erények az emberi lélek mind megannyi nemes sugallatai lévén, úgyszólván egyforma erkölcsi értékkel is becsessel bírnak, mégis azok koszorújában a legnagyobb fénnyel tündöklik: a hazaszeretet magasztos érzete. Az emberi szív azon érzete, melyet általában szeretetnek nevezünk, három különböző irányban szokott nyilvánulni, ugyanis: mint az Istenség imá- dása, vagyis a legnagyobb szívben való, a legtisztább szeretet; mind az emberszeretet, azaz az emberiség iránt érzett szeretet, mely abban ál, hogy embertársainkat igazi és tiszta szívből szeressük; s végül mint a hazaszeretet, azaz azon földhöz való önzetlen ragaszkodás, a hol az első napsugarat pillantottuk meg, a hol gyermek korunkat, ifjúságunkat élvezők, a hol mint férfiak éltünk, és működtünk, s a hol majdan, ha meghalunk, földi maradványaink örök nyughelyét lelnek. De mi az a hazaszeretet? Nehéz, nagyon nehéz ezt megmagyarázni. Kölcsey Ferenc „Parainesis” c. munkájában ezt mondja róla: „A hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk”. Bővebben megmagyarázni, mi ez a hazaszeret? igen bajos volna; azt csak érezni lehet. Valami ösztön szerű, igen csodálatos érzés az, erős s édes vonzalom, mely nem csak a művelt, hanem a vad, műveletlen népeknél is feltalálható. A rideg ködös Grönland lakói, a forró Afrika négerjeiben épúgy, mint akár a legműveltebb európaiban is kisebb-nagyobb mértékben ki van fejlődve a ha51
