Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - III. A történet főhőse: Chernel István

zaszeretet érzete. Ez kíséri nehéz munkájában, életében mint vigasztaló, bármilyen mostoha is a föld iránta, bármily szűkén tudja táplálni, nem gondol vele, hanem szent imádással leborul fagyott rögére vagy forró homokjára, mert hazájának szent földje az.

Ha már a műveletlen népeknél ily szépen látjuk a hazaszeretet érzetét, mennyivel inkább kell nekünk, kik a művelt népek közé kívánunk számíttatni, kiknek keblök a jó, nemes és szép iránt fogékonyabb mint a Grönlandi és Afrikai kebele.

Hazánkat szeretni, hozzá mindig a legnagyobb lelkesedéssel ragaszkodni, só't ha a haza szent ügye megkívánja még életünket is érte feláldozni kötelességünknek tekintsük. Sajnos kell tapasztalnunk, hogy az igazi hazaszeretet ma oly ritka mint a fehér holló; mert az emberiség nagy része az anyagelviség híve lévén az élvezetek hajhászásában keresi az élet fő célját és lábbal tapossa a hazaszeretet, az emberiség ez üdvhozó plántáját, mely a legnagyobb szerű gyümölcsöket hozta, a legmagasztosabb tetteket eredményezte, melyeket Klió valaha feljegyzett. Az önzés, mely a hazaszeretet szózatát az emberiség kebeléből kiveszni hagyja, azt eredményezi, hogy mindenki csak önjavát és boldogulását keresi - a többivel s így a hazával is keveset, vagy épen semmit sem törődik. Korunk e téves irányú szelleme szülte azon szörnyeteget, melyet világpolgárságnak neveznek, s mely az egész emberiséget egy családnak nézvén, lerontani igyekszik azon határvonalakat, melyek a nemzeteket nemzetektől megkülönböztetik, s melyek az egyes nemzeteket mint az egész emberiség külön részei családi kötelekkel kötik össze.

„Az egész világ az én hazám!” így kiált fel a mai kor Kosmopolitanja és még nincs szegénynek hazája, bár az egész világot magáénak vallja - örökre hontalan, száműzött maradt - bárhova kerül, bármerre vetemedik, mindenütt idegennek érzi magát.

Lehet, hogy azon nyilatkozatokra, mely szerint a valódi hazaszeretetei oly ritka tüneménynek tartjuk, valaki azon megjegyzést tehetné, hogy ezreket és ezreket lehet naponta látni, kik igaz hazafiaknak hirdetik magukat. Csakhogy a látszatnak nem szabad hinni, mert nem minden gyémánt és arany, a mi csillog.

52