Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - I. Talált tárgy

válóan ismerte, növénygyűjteménye már ekkor 800 fajnál többre rúgott. A gimnázium felsőbb osztályainak színhelye Sopron. Itt kerül sor élete egyik döntő találkozására: Faszl István bencés tanár hatására, aki a Fertő madárvilágának legavatottabb ismerője volt, megtanulja a madarak kitömését, a rendszeres megfigyelést, a gyűjtést és rendszerezést, magát a madártant. S akár atyja, ő is irodalommal kezd foglalkozni - titkos önképzőköri lapot indít Haza- szeretet címmel. Érettségi után 1883 őszén egy év önkéntesi idejét tölti a Kőszegen állomásozó 14-dik számú Windischgraetz dragonyos ezrednél (vadásznaplóját ekkor kezdi írni, beszámolva például az ezred kemenesaljai hadgyakorlatáról is); tartalékos hadnagy lesz. Atyja kívánságának engedvén, miként azt életrajzírói meg is jegyzik, szóval szigorú atyai hatásra a kevésbé kedvelt jogakadémiára iratkozik, melyet Pozsonyban kezd el, de a fővárosban végzi be, s közben szoros kapcsolatokat épít ki az áilattanos Margó Tivadarral, de főképp a magyar madarászat legnagyobb alakjával, Herman Ottóval - ekkor írja meg A honi madártani történetét, és készíti el a magyar madárfaunára vonatkozó irodalmak repertóriumát Biblioghraphia Ornithologien hungarica címmel. S ekkoriban kezdi meg a Velencei tó madárvilágának szisztematikus tanulmányozását, melyet a családi fotóalbum képanyaga bőséggel dokumentál.

Sopron vármegyében lesz közigazgatási gyakornok, de ő is, akárcsak atyja, a hivatali pályát elhagyja: a Fertő tó és a Flanság madárvilágának tanulmányozásába kezd, előkészítő-titkára lesz az 1890-es budapesti nemzetközi madártani kongresszusnak. Előtte az országos madárvonulási megfigyelő hálózat keretében Dinnyésre száll ki, a Velencei tó mellé, ahol három hónapig figyeli és jegyezi a költöző madarak érkezését, és gyűjti az érdekesebb fajokat: 250 darabos anyaga a Nemzeti Múzeumba kerül. Ugyanez év októberében megnősül, feleségül veszi a modori származású pongyelóki Róth Dórát, akitől majd két gyermeke születik: Márta és Miklós. Vadásznaplójában részletesen beszámol a különös esküvőről: a Kis-Kárpátok őszi levélpompájában a modori erdő egyik csendes, szép tisztásán fenyőből készült oltár előtt néhány családtag és pár erdei munkás előtt fogadnak örök hűséget egymásnak. 1891 nyarán hosszabb külföldi útra kelnek: Németország, Dánia, Svédország, huzamosabb ideig Észak-Norvégia, Belgium, Anglia, Franciaország és Svájc az úti cél - mindenről naplót vezet, mindenről beszámol, legfőképpen persze az ornitológiára koncentrál. Ornitológus szakkörökben máig számon tartják, hogy ő bizonyította be: Tromső szigetén fészkel a víztaposó és a rozsdástorkú pityer. Mintegy mellékesen foglalkozik a norvégiai út hatására a „lábszánkó”-val, meg is írja, lábszánkónak magyarítva a sít, a Lábszánkózás kézikönyvét (1897). Gazdagon illusztrált könyv ez, amely nemcsak praktikus és sportcélokat szolgál, hanem gazdag néprajzi ismereteket is nyújt. Norvégiai madártani naplóját külön kötetben is megjelenteti (Utazás Norvégia végvidékére, 1893), számos cikket fordít, nagy vállalkozásként részt vesz a tízkötetes Brehm-féle Az állatok világa című monográfia fordításában - több évig dolgozik a Madarakról szóló három kötet magyarításán és a magyar viszonyokhoz való adaptálásán.

Chernél István főműve az 1900-ban kiadott Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre című munka - két könyv, három vaskos kötet. (Első könyv: I-XXFV és 1-187. lap, XI táblával és 49 szövegrajzzal, második

6