Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - I. Talált tárgy
könyv: I-XIX és 1-530. lap, 40 színes táblával, 5 műlappal és 9 szövegképpel, Nécsey István festőművész munkáival.) Még ebben az évben a párizsi madár- kongresszusra francia nyelvű változata is megjelent - az angol kritika arról beszélt, hogy a magyarok többet tettek a gazdasági madártan eredményessége érdekében, mint bármely más ország Európában. A könyv figyelemre méltó vonása - s ez talán Herman Ottó felfogásának követése -, hogy a természettudományos szemlélet nem válik el a szellemtudományoktól. Néprajzi, tájnyelvi gyűjtései révén szinte azt mondhatnánk, hogy ez az ornitológia jórészt antropológiai is. A munka szakmai jelentősége felbecsülhetetlen: programjába emelte a gazdasági madártan megteremtését, melynek során tudományos vizsgálat alá vonta a madarak táplálkozását és szakszerű védelmét. Ez utóbbiról könyvet is jelentetett meg Az okszerű madárvédelem eszközeiről címmel; felvilágosító előadásainak se szeri, se száma - irányította, segítette és támogatta a különféle madártani egyesületek munkáját, és számos külföldi konferencián képviselte a magyar ornitológiát. Folyamatosan jelentek meg vadászati tárgyú cikkei is. Szinte a legújabb időket megelőlegezve szervezi meg a Madarak és Fák Napját, valamint vármegyéje muzeológiájának természetrajzi részlegét. A legnagyobb sorscsapás akkor érte, amikor 1916-ban nagyreményű fia, Miklós közvetlenül a huszadik születésnapja előtt hadi önkéntesként eltűnt a holicsi harcmezőn. A munkával mégsem hagy fel: a magyar államiságnak utolsó pillanatában készül el máig megkerülhetetlen műve, a magyar birodalom madarainak névjegyzéke, Nomenclator Avimn Regni Hungáriáé. Annak a polgári világnak képviselője volt, amelynek férfikora olyan történelmi időben telt, amikor - a magyar históriában kivételes módon - nem állt ellentétben a közéleti morál, a privát etika, a liberális fejlődéshit és a nemzet iránti forró elkötelezettség. S mégis ama szomorú magyar alakok közé tartozik Chernél István is, akiknek meg kellett élniük a teljes összeomlást, ifjú- és férfikoruk minden eszményének lehanyatlását, minden szép álmának, törekvésének érvénytelenné válását. Otvenhét évesen hunyt el tüdőgyulladásban - egy fűtetlen vasúti kocsiban fázott meg végzetesen. A Chernel-család fényképalbumának utóélete (is) kész regény. A Vas Megyei Levéltár szíves közreműködésével tanulmányoztuk az e lapszámban ízelítőnek bemutatott fényképeket, naplókat, tanulmányokat - az anyag rendszerezése, szakszerű feldolgozása még jelenleg (2005. november) is folyik. Mi válogattunk, szinte csak szemezgettünk a bőséges és izgalmas relikviákból, mert úgy véltük, eg)? városi értelmiségi s a tudományos életben maradandót alkotott család gazdag és színvonalas hagyatéka jól reprezentálhat egy korszakot és egy különleges mentalitást. S adhat példát egy olyan időszakban, amikor - történelmünkben ki tudja már hányadik ízben - újra a polgárosodás látszik a nemzeti közélet legfőbb céljának. Az „anyagot” - ma már meg nem erősíthető hírek szerint - 1945-ben az utcán kiszórva találták, a tekintélyes fényképgyűjtemény és írott anyag azonosítása és rendezése különféle nehézségekbe ütközött, s csak remélhetjük, hogy a kivételes értéket képviselő dokumentáció hamarosan az érdeklődők számára is elérhető lesz. A magunk részéről köszönjük a Vas Megyei Levéltár dolgozóinak, mindenekelőtt Tilcsik György és Benczik 7
