Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Borbándi Gyula: Egy kortörténész keservei
BORBÁNDI GYULA Egy kortörténész keseivei Nem tudom, nevezhetem-e magam kortörténésznek, anélkül, hogy esetleges fejcsóválásokra vagy kétlő pillantásokra ne adjak okot. Igaz, hogy érdeklődésem kezdettől fogva elsősorban az újabbkori magyar történelem felé fordult, és amivel e tárgykörben eddig a legtöbbször a nyilvánosság elé léptem, nagyrészt a magyar népi mozgalom történetét, a második világháború utáni nyugati magyar emigráció elmúlt fél évszázadát, az ötvenhatos magyar forradalmat, a szívemhez közelálló és alapításában, valamint felelős szerkesztőként működésében közreműködő tanúként egy irodalmi folyóirat négy évtizedét, végül ugyancsak tanúként az amerikaiak által alapított és működtetett müncheni rádió magyar programját, hírközlő és felvilágosító munkáját érintette. Vagyis, olyan eseményeket, kezdeményezéseket, teljesítményeket, amelyek korunk magyar történelmének részei. Vajon gondolhatja-e magáról, hogy kortörténész, aki ilyesmivel foglalkozik? Segítségül híva A Magyar Nyelv Értelmező Szótárát (megjelenési év 1961), azt olvastam a kortörténet címszó alatt, hogy az „valamely történelmi kor eseményeinek tudományos igényű leírása, feldolgozása”. Kortörténész címszó nincsen, de értelemszerűen annak nevezhető, aki kortörténetet ír. Könyvpolcaimon található más kézikönyvek közül Országh László 1963-as Magyar-Angol Szótárában a magyartól eltérően meglehetősen körülményes a kortörténet angol megnevezése: History of an age (a period). Ezzel szemben a magyarhoz hasonlóan a német elnevezés is találó (frappánst mondtam volna, ha nem tudnám, hogy idegen eredetű szó). Németül: Zeitgeschichte illetve Zeitgeschichtler. De, térjünk át tulajdonképpeni témánkhoz. Ez az írás, amelyre Alexa Károly főszerkesztő barátom (és távoli rokonom) kétszeri felkérése után vállalkozom, jobb híján vetődött fel. Arra a szerkesztői kérdésre, hogy ha már vállaltam a szombathelyi szemlében való közreműködést (folytatandó, amit régebben Pete Györgynek már ígértem, de csak kevéssé teljesítettem), miről írnék szívesen a folyóirat következő számába, elsőre semmi nem jutott eszembe, talán azért sem, mert éppen egy új nagyobb munka anyaggyűjtésével vagyok elfoglalva. A témáról való gondolkodás közben hirtelen eszembe ötlött, vajon nem lenne-e érdekes arról írni, milyen nehézségekkel kell megküzdenem emigrációtörténeti sorozatom következő kötetének anyaggyűjtése során. Alexa Karcsi azonnal rácsapott. Valóban, nem érdektelen annak elmondása, hogyan készül egy ilyen munka. A dolog lényege, hogy nem elegendő a szokványos történészi kutatómunka. Aki a múlttal foglalkozik, annak rendelkezésére állnak korábbi vagy kortárs történetírók kutatási eredményei, egy-egy kérdéskör kisebb-nagyobb irodalma, kiegészítve a saját felfedezésű források és kutatómunkák hozamá93