Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Borbándi Gyula: Egy kortörténész keservei

val. Aki a jelenről vagy közelmúltról ír, írott forrásokra csak kis mértékben támaszkodhat, kénytelen élő forrásokat keresni, azokat megtalálni, másokéval összevetni, az események még élő szereplőit, a történések tanúit megkérdezni, velük dolgokat megvitatni, a hallottakat ellenőrizni, esetleges eltéréseket tisztázni, így az igazságot, valóságot kideríteni vagy legalábbis ennek közelébe kerülni.

Emigrációtörténészi tevékenységem - ha nem minősülnek e szavak nagyképűsködésnek, vagy legalábbis túlzásnak - kedvező csillagzat alatt indult. Sorsom alakulása folytán a második világháború utáni magyar emigráció sok eseményével és jelenségével szembesültem. Hivatásom és kenyérkereső foglalkozásom révén sok mindenről értesültem, az emigráns közélet sok szereplőjét ismertem. írókkal, politikusokkal, szervezeti és egyesületi vezetőkkel kapcsolatokat ápoltam, az emigráns közéletben némileg részt is vettem. Ennek következtében méltán hihettem magamról, hogy tudok valamit sorstársaim, a régebbi és az újabb nyugati magyarok életéről, tevékenységéről, közéleti szerepéről és azokról az eseményekről, amelyek a második világháború után Magyarországról és a környező államokból elmenekült magyarok külhoni életében lejátszódtak vagy lejátszódnak.

E hiedelmemben és felismerésemben vetődött fel bennem annak ötlete, hogy érdemes lenne tanulmányoznom az 1945 után nyugatra került magyarok életét és történetét. Pontosabban: összegyűjteni és közzétenni mindazokat a fontosabbnak tekinthető és elérhető adatokat, amelyek képet nyújthatnának arról, hogy az először 1945 tavaszán, majd 1948-49-ben, végül az 1956-os forradalom után nagyobb számban nyugatra menekült magyaroknak, de ez időpontok közben is és után is számban állandóan gyarapodó emigránsoknak milyen lett a külhoni életük. A magam elképzeléseit, tervét és munkáját illetően hozzá kellene tennem, hogy nem szociográfiára gondoltam, hanem történelemre. Tehát arra, hogy az állandóan gyarapodó külhoni magyarság - mind hazáját, mind a befogadó országot, mind Európát és a világot illetően - milyen politikai eszméket vallott, milyennek látta a magyarság helyzetét és jövőjét, hogyan gondolkodott egy kívánatosnak tartott társadalomról és mit kívánt tenni minden emigráció fő feladata, a zsarnokság megdöntése és a haza felszabadulása érdekében.

A hetvenes évek közepére-végére esett az az idő, amikor végleg elhatároztam, hogy kísérletet teszek a külhoni magyarság életének, politikai elképzeléseinek, terveinek és működésének áttekintésére, a legfontosabb események, törekvések, cselekmények összefoglalására. Ezt illetően először példákat és előzményeket kerestem. Kíváncsi voltam, hogy a korábbi magyar emigrációk esetében készült-e hasonló feldolgozás és számadás. Tájékozódásom során kiderült, hogy sem a Rákóczi, sem a kossuthi negyvennyolcas, sem a tizennyolcas demokrata, sem a tizenkilences kommunista emigráció kebelében nem akadt senki, aki ilyesmire vállalkozott volna. Ami az ezek előzményeire, lefolyására és eredményeire vonatkozó irodalmat illeti, kizárólag arra hagyatkozhatunk, ami későbbi történészek kutatásai és írói munkái alapján született. Az események résztvevői és a kortársak legfeljebb a maguk emlékeinek, szerepüknek, sorsuknak felidézésére, tetteik igazolására gondoltak.

94