Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Sarusi Mihály: Alföldi féniks
RENDELŐBŐL VÁROSHÁZÁRA, RMDSZ-BŐL FÖLDÉSZ-KÖRBE ...meg vissza Iratos, Kürtös és Arad között. Mert jön, megy, állandóan úton van szegény Béla: annyit vállalt magára, hogy ha egyfolytában a kocsijában ülne, sem érne oda időben minden parancsolt helyre. (Amikor e sorokat rovom, Almási doktor épp az aradi egyetemistáknak tart előadást a megyeszékhelyen.) Körzeti orvosi rendelést Kisiratoson folytat, magánorvosként pedig mindkét helyen, Iratoson és Kürtösön is fogad betegeket. Nem vitás, hol itt várják, hol ott várnak rá. Kürtösön ráadásul ő a román mezőváros egy-kétszáz magyar lakójának a reménye, ha testi-lelki nyomorúságáról olyan orvosnak akar kitárulkozni, aki érti is, amit mond, nem csak gyanítja. Aki ráadásul a véréből való, ugyanannak a kis közösségnek a fia, ugyanolyan szomorúságok szomorítják, s akivel örülni is jobban esik. Hogy ne hagyják el magukat! Kitől fogadnák el jobban, ki szólhat erről nála hitelesebben? Ha néha megszorítja is a tenger dolog; de hát helyette ezt a munkát senki sem végzi el. Ezt? Ez az, fölsorolni is körülményes. Kap néha érte, de joggal legyint; nem tehet mást, mindből elvégez annyit, amennyit el lehet, amit el tud, el képes egy ember.- Röndölőből röndölőbe! Még hogy az iratosi körzet meg a városi és a falusi magánpraxis betegei, várják Aradon is a rászorulók! Nem akárkik: akiknek nincs semmijük, csak a betegségük. Magyar szerencsétlenek, román szerencsétlenek, bármi szerencsétlenek: éveken át Almási doktor ingyen-orvos rendelőjébe sietnek. Mert dr. Almási Béla az Ur 1990-es évtizedében a máltai segélycsapat aradi vezetőjeként nem csak külhoni adományokat osztogat az aradi többnemzetiségű szegény nembeli lakosságnak, máltaiként ingyen-orvosi teendőket is ellát. Ezt is soksok együttérzéssel. Kijár-e neki a Máltai Lovagrend tagsága? A máltainak mondott iratosi szeretet révén. Az elesett, kegyelemre szoruló emberiségért. Az elmúlt ezredév utolsó Szent György havának a derekán odahaza járva Almási Béla egy koraeste becsal az évtizedekkel ezelőtt bezárt községháza egyik helyiségébe. Az erdélyi gazdaegyesület helyi szervezete ülésezett a gulyás-fogadásról. Nyilván mert nyakukon a kihajtás, marhás meg sem égen, sem földön; már ami a szegődtetést illeti, mert - gondolom - pályázó lenne épp elég a környékbeli magyar és nem magyar szegény emberek közül. Béla kifut a gazdaszóval és dohányfüsttel teli teremből, beteghez hívták? Vagy csak egy kis jó szó hiányzik valamelyik közeli házban? Segély kellene a Tömösvártt tanuló nagyfiúknak? Munka sehol, a család kenyér nélkül, hogy tehetetlenségében C. - vagy B. - (netán A.) sógor eligya az eszét a Csárdában? Mire visszaér, elviekben a gazdák megegyeztek: mennyi kenyeret és szalonnát kap egy-egy tehén után a gulyás. Az 1989. decemberi aradi fölkelést követően itt 1990 első napjaiban kitörő zendülés nyomán megalakult helyi RMDSZ-szervezet vezetőjeként két társával 99