Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 9. szám - Gyürky Katalin: Az élet női és férfi szemmel

ma Asotovna és Médea „látásának” példája tehát azt mutatja, hogy Ulickaja irányító-védelmező nőalakjai elsősorban nem a szavaikkal hatnak. Verbális képességük ugyanis általában átlagos, sőt sokszor még az átlagos szintet sem éri el. Ritkán szólnak, mert misztikus tudásuk annak bölcs felismerésével párosul, hogy a szavak helyett a nézésük, egy-egy gesztusuk, egy-egy érzelem-nyilvánításuk, azaz a nonverbális kommunikációjuk sok esetben hatékonyabban működik, mint a kimondott, de a lényeget kifejezni képtelen szavaik. Azt pedig, hogy mennyire tartanak az elszálló szavak hatástalanságától, az is mutatja, hogy életük fontos eseményeiről feljegyzéseket készítenek. Ezek a feljegyzések áltálában levelek, amelyek ilyen formában nemcsak a címzettet kívánják tájékoztatni, hanem az események konzerválását is szolgálják. A Más gyermekeiben Emma Asotovna önmagát is győzködi a Szergó- nak írott leveleivel, Médea életének legfontosabb eseményeit legjobb barátnőjének írja meg, aki egyébként egyben a sógornője is, és az írás, a levelek fontosságára utal, hogy Médea férje félrelépéséről is egy véletlenül megtalált levélből értesül. Az élet eseményeit a leírt tényekkel azonban az összes nőalak közül Szonyecska azonosítja a legszorgalmasabban és a legkülönösebb formában, hiszen ő hobbijának, az állandó olvasásnak köszönhetően nem a saját írásaiban, hanem a mások által leírt történetekben véli felfedezni önmagát.

Visszatérve a nőknek a rokonok életét védelmező funkciójára, ez a Ku- kockij esetei című Ulickaja-regényben is meghatározó regényszervező elem, de a Médeáéhoz és az Emma Asotovnáéhoz képest már egy egészen más megközelítésben működik. Egy olyan megközelítésben, amelyben már az élet férfi oldala is szerepet játszik, s amelyen keresztül a női és a férfi világszemlélet különbsége is érthetővé, vagy legalábbis érthetőbbé válik. Éppen a főhős foglalkozása miatt, hiszen a Kukockij eseteinek hőse, Kukockij nőgyógyász, s azáltal, hogy férfiként nőkkel foglalkozik, helyzete nagyon sajátossá válik. Kukockij ugyanis olyan férfi, aki férfi-mivolta ellenére foglalkozásából adódóan mégis rendelkezik egyfajta sajátos látnoki képességgel, s ezáltal érdekes módon sokkal inkább a nőalakokhoz, mint az Ulickaja világában látnoki képességgel soha nem rendelkező férfiakhoz fog hasonlítani. Ez az adottság nála a testeken való átlátni tudást jelenti: Kukockij a testekbe belelátva rögtön felfedezi, hogy az adott szervezetben hol burjánzanak a káros sejtek. S ezt a látnoki képességét természetesen saját szakterületén, a nők gyógyításánál is kamatoztatja: tulajdonképpen meg sem kell vizsgálnia a pácienseit, s máris kész a diagnózis. Ez a különleges képesség az orvos számára természetesen felismerésének első percétől kezdve olyan értékes és drága, hogy mindent megtesz megőrzése érdekében. Még az aszketizmustól sem riad vissza: azaz nemcsak a nőkkel való kapcsolatáról mond le, hanem még az étkezését is minimálisra redukálja, mert úgy gondolja, hogy minden, tőle energiát követelő tevékenység megszüntetheti, vagy legalábbis egy kis időre szüneteltetheti ezt a különleges látásmódot. S az már a sors furcsa fintora, hogy a nőkkel kapcsolatos önmegtartóztató magatartása ellenére, vagy éppen amiatt, tulajdonképpen ennek a látnoki képességének köszönheti a feleségét, Jelenát is, aki kritikus állapotban, életéért küzdve kerül elé a műtőasztalra, s akinek a szerveibe belelátva Kukockij felismeri, hogy életét csak úgy mentheti meg, ha éppen a női mivoltát meghatározó szerveitől, vagyis a petefészkétől és a mé779