Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 9. szám - Gyürky Katalin: Az élet női és férfi szemmel

hétöl szabadítja meg. így lesz Kukockij felesége olyan nő, akinek előző' házas­ságából ugyan már van egy kislánya, Tánya, de aki második férjét, Kukockijt már soha nem ajándékozhatja meg gyermekkel, s mivel nem szülhet, nó'isége, nó'i szerepe is csorbát szenved. Ez azonban — legalábbis házasságuk első', tíz évig tartó, boldog periódu­sában — egyáltalán nem zavarja a férfit. Egyrészt azért nem, mert Tányát, Jelena első' házasságából származó lányát Kukockij a sajátjaként tudja sze­retni (s ez a képessége egyébként ismét a nőalakokkal rokonítja, Médeával, aki annak ellenére, hogy szintén nem született gyermeke, unokahúgait és unokaöccseit a sajátjainak tekinti, és Szonyecskával, aki saját lánya mellett még egy idegent is felnevel), másrészt pedig azért nem, mert éppen a látnoki képességéből eredő védelmező funkciója tudatosítja benne, hogy Jelena élete mindennél előbbre való, s életének megmentéséhez képest néhány szerv, s ezáltal nőiségének megléte vagy hiánya csupán huszadrangú probléma. Paradox módon azonban, ahogy Kukockijnak ez az életet védelmező funkciója ideig-óráig fenn tudja tartani ezt a már-már idillbe hajló családi boldogságot, ugyanúgy teljesen tönkre is tudja tenni, az ellenkezőjébe is ké­pes fordítani azt. A Kukockij-család idilljének összeomlása ugyanis a nőgyó­gyász védelmező funkciójának egy, a családi kereteken túlnövő, általánosabb változatával hozható összefüggésbe. Mégpedig az abortusz problémájával. Kukockij a sztálini korszak azon ritka orvosai, nőgyógyászai közé tarto­zik, aki éppen attól, hogy belelát a női szervekbe, s ezen keresztül bizonyos mértékig a nők leikébe is, az állam által egyébként tiltott cselekményt, az abortuszt, a magzatelhajtást bizonyos esetekben határozottan támogatja, s azért harcol, hogy végrehajtásáért a továbbiakban se a nőknek, se az orvo­soknak ne kelljen a törvény előtt felelniük. Ezzel az álláspontjával pedig már nemcsak a nőket, hanem azokat a megszületendő gyermekeket is védi, akik­nek tulajdonképpen nem lenne szabad világra jönniük. S a női test és lélek látnoka érdekes módon ezzel a védelmező szemléletmódjával a nők védelme­ző íünkciójára is ráérez: tisztában van azzal, hogy egy nő védelmező funkciója a már megfogant gyermeke nem-vállalására is kiterjed. Tudja, hogy a nők bizonyos esetekben, hátrányos pszichés vagy szociális helyzetükből adódóan éppen azzal védelmezik gyermekük életét, hogy még időben kioltják azt. A meg nem születés, illetve a születés megakadályozása mint védelmező eljá­rás ilyen formában az élet nehézségei, kilátástalansága elleni védelmet jelen­ti, és a női méhből, mint a védőburokból való kibújás értelmetlenségét hang­súlyozza. Amíg azonban Kukockij, akit látnoki képességei, és a mástól fogant gyer­mek szeretetének képessége sokkal inkább a nőkkel, mint a férfiakkal roko­nit, képes felismerni a nőknek ezt a - már a magzatuk világrajövetele előttre is kiterjedő — védelmező funkcióját, s ezzel az abortusz fontosságát és jogossá­gát, addig felesége, Jelena, akit a félje által végrehajtott műtét megfosztott női mivoltától, éppen ennek a nőiségének, védelmező képességének a hiánya miatt képtelen erre a felismerésre. A női mivoltától megfosztott, egyre férfia­sabbá váló Jelena, (akinek az idő múlásával még női kerekdedsége is oda­vész, teste is a férfi test szögletességének hatását kelti), szemben férjével (aki pedig egyre inkább a női lélekkel azonosul) nem tud a nőknek ezzel a dönté­780

Next

/
Oldalképek
Tartalom