Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 9. szám - Gyürky Katalin: Az élet női és férfi szemmel

tésben kereshetjük: egyfelől abban a tényben, hogy Ulickaja minden eddig megjelent írásában — a Szonyecska című kisregényében, a Médea és gyermekei, illetve a Kukockij esetei című, magyarul is olvasható családregényeiben, valamint az elbeszéléseiben - a hétköznapi élet eseményeit kizárólag a nők irányítják, a nők szervezik, a férfiak pedig hozzájuk képest csak passzív részesei, helyenként elszenvedői, a szervezést illetően csak másodlagos szereplői ezeknek a történéseknek, másfelől pedig abban, hogy aki ezeket a hétköznapi jelenségeket művészi formába önti, s ilyen formában szintén szervezi, maga is nő. A női szemlélet tehát mind a szereplők, mind pedig a szerző oldaláról domináns Ulickaja műveiben, ami már eleve üdítő színfoltot jelent a sokkal inkább maszkulinnak, mint femininnek beállított irodalmi életben, főleg akkor, ha tudjuk, hogy Ulickaja ezt a női szemléletmódot a maga részéről még azzal is „tetézi”, hogy műveiben „a külső és belső tulajdonságok olyan aprólékos leírására törekszik, ami leginkább valami finom női kézimunkához hasonlítható”,2 a szereplői felől pedig azzal, hogy az élet szervezésében aktív szerepet játszó nőalakjai, akik egyébként első látásra nagyon is hétköznapiaknak, sőt helyenként együgyűeknek tűnnek, valójában valami egészen különleges, misztikus-babonás, már-már boszorkányságba hajló, és a férfiak számára teljesen érthetetlen tudás birtokában vannak.

A Médea és gyermekei című Ulickaja-regényben például Médea Szinopli az az ikonarcú nő, aki kiterjedt családján belül a minden más családtagja számára már követhetetlen rokoni kapcsolatokat és rokonsági fokokat képes észben tartani, és ő az egyetlen olyan ember ebben a családban, akinek krími háza minden évben a személye nélkül rövid időn belül széthulló rokonság egybetartásának színhelyévé tud válni. Misztikus tudása azonban — legalábbis első látásra - nemcsak a család összetartásához elegendő, hanem ahhoz is, hogy az ármánykodásokkal, szerelmi tragédiákkal átszőtt családi élet eseményein — mindenki másnál jobban - átlásson. A misztikus tudás tehát az Ulickaja-nőalakoknál egy olyan látóképességgel is párosul, amely egyáltalán nem azonos a szem látási képességével. Sőt: a Kukockij eseteiben a Médeához nagyon sokban hasonlító, szintén egy szent ikon vonásait magán viselő női szereplő, Vaszilisza az, aki a körülötte zajló életben, annak ellenére, hogy fél szemére vak, olyasmiket is meglát, ami másnak sohasem tűnne fel. Ez a különleges látás A más gyermekeiben Emma Asotovna esetében pedig még arra is kiterjed, hogy szomszédasszonyának, Fenyának a nézésén is átlásson, vagyis ennek a nézésnek az ikreket veszélyeztető szemmel verés jellegét is érzékelje. így az Ulickaja-nőalakok misztikus-babonás tudása, „látó”-képessé- ge nemcsak arra elegendő, hogy ennek segítségével a körülöttük zajló eseményeket irányítsák, hanem arra is, hogy ezzel mintegy meg is védjék a környezetükben élőket az őket fenyegető, számukra ártalmas befolyásoktól, vagy akár személyektől. Jó példa erre Emma Asotovna védelmező magatartása mellett a Médeáé is, akinek különleges képessége szintén nemcsak a más számára megoldhatatlannak tűnő családi élet irányítására terjed ki, hanem arra is, hogy az unokahúgai körül legyeskedő férfi, Butonov nézéséből rájöjjön annak „ártó” szándékára. A férfi nézéséből megsejtett dolgokat pedig a saját nézésével fogja jelezni a rokonai felé, s ezáltal akaija a rájuk leselkedő férfitól, mint veszélytől megóvni őket, ha máshogy nem, legalább annyira, hogy a veszélynek „átengedve” magukat, lelkiismeret-furdalásuk legyen. Em778