Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - Gyürky Katalin: Az élet női és férfi szemmel
GYURKY KATALIN Az élet női és férfi szemmel LJUDMILLA ULICKAJA VILÁGA Amikor tanulmányomban a század- és ezredforduló egyik legjelentősebb orosz írónőjének, Ljudmilla Ulickajának a szerzői világát kívánom vázolni, azokra a különböző összetevőkre is utalni szeretnék, amelyek az írónőt manapság övező kultusz kialakulását lehetővé tették. Jelenleg ugyanis az orosz prózát jobbnál jobb nőírók teszik színesebbé — a teljesség igénye nélkül például Tatyjana Tolsztaja, Olga Szlanyikova, vagy Szvetlána Bogdanova —, akiknek a népszerűsége mellett Ulickaja kultusza is vitathatatlan, s ezt a kultuszt, illetve a női prózaírás egészének a virágzását az irodalomtörténészek többféle tényezővel próbálják magyarázni. Az egyik ilyen tényező a kutatók szerint az orosz próza jelenlegi helyzetével, az olvasótábor igényeinek megváltozásával, az olvasási szokások átalakulásával van összefüggésben. Eszerint az elképzelés szerint az irodalomkedvelőknek mára elegük lett a XX. század végét meghatározó posztmodern próza értelmezési nehézségeiből, pontosabban a többféleképpen értelmezhető, s emiatt mindig a lezáratlanság, a megoldás-nélküliség érzetét keltő írásokból, s már a nagy társadalmi, politikai eseményeket ábrázoló művekre sem kíváncsiak.1 Ezért valami konkrétabb, valami „kézzelfoghatóbb” olvasmányra vágynak, olyanra, amely a hétköznapi életet ábrázolja, és amely érthetőbben, „emészthetőbben” szól ezekről az eseményekről. Ennek az olvasói elvárásnak pedig az orosz prózaírás világában jelenleg leginkább Ljudmilla Ulickaja felel meg, amikor a XIX. és XX. századi realista stílusjegyeket felelevenítve nem a történelem és a társadalom nagy eseményeit, politikai forrongásait állítja művei középpontjába, hanem ezeknek a jelentősnek kikiáltott történéseknek a „hátországát” tárja elénk. Azokat a hétköznapi eseményeket, amelyek első látásra eltörpülnek a nagy társadalmi mozgásokhoz képest, de amelyekről Ljudmilla Ulickaját olvasva kiderül, hogy nagyon is fontosak, sőt, lehet, hogy fontosabbak is, mint az „egyetemes” vagy „nemzeti” történések. Mégpedig azért, mert ebben a „hátországban” olyan emberek élnek, akiknek az életét elsősorban nem a politikai csatározások, hanem ezek a „csip-csup” ügyek határozzák meg: itt dől el, hogy ki képes szervezni, kézben tartani, ki pedig csupán elszenvedni az itt zajló eseményeket. S ha már az események szervezőinél, illetve elszenvedőinél, aktív, illetve passzív résztvevőinél tartunk, az Ulickaja-próza népszerűségének másik okát - a „hátország” világának bemutatásán túl - éppen ebben a megkülönbözte777
