Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - Sarusi Mihály: Szentesti sztalin-jézuska
Hárman már voltak az egyszemélyes cellában, oda helyezett mindkettőnket. Bandival megértettük, mi történt, de azt is, hogy áruló kint is volt. Az egyik, szintén halálra ítélt társunknak, aki késóhb kegyelmet kapott, anyját és apját is letartóztatták, mert nem jelentették, hogy fiuk megszökött a honvédségtől. Nem tudtak semmit a szökésről, de az apát 7, az anyát 4 év börtönre ítélték. Hetente egyszer az udvaron futtattak bennünket, hogy ne csak üljünk, mozogjunk is. Szentpéteri felmászott Bandi hátára, köhögött, hogy jelezze a szüleinek, itt van, még él. 83 napig voltam együtt Bandival a földszinti siralomházban. A kivégzések is ezen az udvaron voltak. Általában hajnalban, meg késő este, mindig sötétben akasztottak. Hallottuk a bitófák ácsolását, aztán beindították a diesel-autó motorját, hogy elnyomja a kivégzés hangját. Később gázálarcot tettek a halálra ítélt fejére, ne halljuk, hogy végül mit mond. (— Halál a megszállókra! — Éljen Magyarország! — Édesanyám, bocsáss meg! - Isten mindent lát. - Holnap ti jöttök! - Le a vörös zsarnoksággal! - Vesszen Rákosi! - Szűz Mária.) Egyikük, 24 éves, nagyon bátor fú volt, a másikat is bátorította. A leg- megrendítőbb az ő viselkedése volt. A kivégzés előtti este, pedig nem tudta, reggel mi vár rá, befordult a sarokba. Mozdulatlan maradt, majd amikor megfordult, észrevettük: könnyes a szeme. Akkor láttam először meghatódni. Utána bocsánatot kért. Nem szóltam semmit. Nagyon vallásos voltam. Jézus, aki Isten fia volt, mégis szenvedett és sírt, hogyne tudnánk mi ezt az érzelmet magunknak megengedni? Hajnalban - éjjel-nappal égett a villany, nehogy valaki öngyilkos legyen — kicsapódott az ajtó, kiszólította az őrmester. Össze akarta szedni a cókmók- ját. — Hagyja, úgyis visszajön - hazudta az őr. Elbúcsúztunk, megöleltük egymást. Kint a pribékek lefogták, a bilincset ráverték; hallottuk a tülekedést. Amikor beindították a motort, imádkozni kezdtünk. Ó Németországból jött vissza. Az amerikaiak, meg az angolok, főleg az angolok foglalkoztak velünk, ők szervezték az ellenállást. A legtöbb dupla kém az angoloknál volt. A ’halálosak’ belekarcolták a falba az üzeneteiket, le kellett kaparni, majd újrafestették. A feleségének, a családjának, barátainak üzent így utoljára az ember. Valóban úgy van, ahogy mondják: a siralomházban, amikor az ember a halált várja, újraéli az életét, pörög, pörög az egész, mintha filmet látna. Egy időre leállították a kivégzéseket. A legtöbben két-három hetet töltöttek a siralomházban, ennyi idő alatt fordult meg a kegyelmi kérvény, és várhatta a kivégzést. Alig három hónap után előbb Janit kiszólították. Gondoltam, vagy máshová visznek, vagy kegyelmet kapott! Aztán én következtem. Ez a kegyetlen őrmester benéz, hogy: — Na, Ferenc, jöjjön! Mikor nevezett ő engem Ferencnek?! 771
