Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Szilárdi Béla: Tétova tünemény
juk e fiatal élet lényegét megvilágítani. Ő téged értékelve kijelenti, hogy zenéd, a világ létének egyetlen méltó igazolása, ugye kedvünkre való, másrészt tudjuk kedvesem, hogy a fiatal embert különböző betegségei naponta rosszul - lét gyötri. Tehát legyünk elnézőbbek. Élje ki magát, ha úgy tetszik egy ártatlanul önfeledt vagy mindent feledni akaró állapotban. RICHARD Kéjben! Nyilván így akartad mondani. Pár lépést tovább mennek. RICHARD Lehet, hogy Friedrich-et kivételnek tekinthetjük, de ez a mai fiatalság, soha nem fogja magából az általam áhított új ember típusát kitermelni. Az igazat, a testvérit. A fenségest. A jövő emberét, (megáll) Összefogás! Érted? Fiatal együtt az öreggel. Az idős a tanítvánnyal. Közösen a cél felé. COSIMA De látod, kedvesem. Megint Friedrich-hel kell példálóznom. Ó írásaival bizonyítja a zenéd iránti tiszteletét, sőt értését. Milyen büszke arra, hogy megosztod vele értékes gondolataidat. Tehetséges fiatal ember, arról álmodik, hogy egyszer téged majd „tisztelt barátom”-nak szólíthat. Richard Jó, jó. A barátság, a barát valóban fontos, meglepően fontos szerepet játszik értékrendszerében. Mégis, nagy rajongását néha már nagyon kényelmetlennek találom. Kétségkívül, kedves fiatal ember, de az nem lehet, hogy csak fiatal emberekkel vegye körül magát. Asszonyt keress! - mondtam neki. De aztán rögtön azt kérdezi: hol van hozzám illő lány?! Még elképzelni is rossz, hogy ezek a tisztelt urak a hosszú éjszakai tivornyázásaik közepette, miféle elfajult gondolatokra képesek. De tényleg! Micsoda állapot, mindig csak onanizálni. A fiatalságra való hivatkozás valójában csak kibúvás a felelősség alól. Az ő korában! Igazán nem gyerek már! Régen megérett a házasságra. COSIMA Kedvesem, én tudom, hogy csak a jóindulat vezérel, de kérlek, ne idegesítsd fel magad. Talán megérdemelné, hogy egy kicsit elnézőbb legyél. Miközben Richard és Cosima kimennek, Friedrich jön a színre, ahol meghitt hangulatban beszélget a három barát. Feltűnő helyen zongora áll. A három férfi egy asztalnál ül. Péter és Franz közelebb egymáshoz, míg Paul háttal a többieknek olvas. A zongora másik oldalán üres asztal, székekkel. Friedrich a zongora mellett megáll. PÉTER (Friedrich felé) Azt mondja, hogy zene nélkül az élet csak félreértés lenne. FRIEDRICH (pátosszal telítetten mesél) Emlékszem, a Mesterdalnokok bemutatója után, a hazafelé vezető úton minden porcikám folyvást remegett, és újra átéltem a hallottakat. Olyan intenzitással, amit előtte soha nem éreztem. FRANZ (túlzott csodálkozással) Minden porcikája? PÉTER Csak zenével lehet teljes az élet. (kicsit affektálva) Gyakran félek, hogy a zene gyönyörétől valóságos orgazmusom lesz! FRANZ Nee! Vicces, ahogy elképzelem. Mindez koncert közben. Esetleg egy magas cé kapcsán? 615
