Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Szilárdi Béla: Tétova tünemény

Közben az üres asztalhoz - frivol gesztikulálással - két-három nagyon lengén öltözött lány telepedik. FRIEDRICH (észreveszi a lányokat) Minden, amit nem lehet a zeneiséggel ma­gyarázni, utálatot kelt bennem. Franz (a lányok felé biccent) Pedig tisztelt professzor úr, a zenén kívül még van egy-két dolog a világon, ami érdekes lehet. PÉTER A lányok? A lányok! FRANZ (bizalmasan) Kettőnknek ez világos. PÉTER Miért kinek nem? FRIEDRICH (nem érti a célzást) Egy koncert után csak borzalommal tudok a hétköznapi életbe visszatérni, mert az nem lesz többé reális, hanem kísértet­té válik. PÉTER (Franz felé) Kísértet! Emlékszem egy bizonyos akkordra, (nevet) Az kísérteties volt. FRANZ Micsoda megtörtént esetről van szó? PÉTER A félreértések éjszakájáról. FRANZ Az ártatlanság félreértett értelmetlensége. PÉTER Olyan szép volt, hogy igaz sem volt talán. Franz Hogy is volt? FRIEDRICH (a zongora felé sétál) Régen volt ugyan, de ha önöknek örömet okoz, újra elmesélhetem. A lányok csábító mozdulatokkal várják, hogy mi lesz. Friedrich részvétlen arc­cal félretolja őket. Először két karjával csak a levegőben zongorázik, aztán valóban játszani kezd. FRIEDRICH (a közönség felé) A vörös lámpafényben egyszerre tekintetekkel találkoztam. Várakozásteli tekintetekkel. Szótlanul, megmerevedve álltam egy darabig, aztán ösztönösen elindultam az egyetlen lélekkel rendelkező do­log felé. (szünet) Valóban! Csábítóan ott állt előttem. Franz Mi? PÉTER (oldalra suttog) A bűvös hangszer! FRIEDRICH A zongorát elérve néhány akkordot improvizáltam (fenséges han­gulatot árasztó zene) és egyszerre oldódni kezdett a merevségem. FRANZ Milyen kár. PÉTER Kérem, ne zavarja a mestert. FRIEDRICH (mind erőteljesebben játszik) Végre szabad lettem! Hosszú kadenciák után hatalmas akkord. Hirtelen felugrik a zongorától. FRIEDRICH ... és legyőztem a kéjt! A többiek nevetnek. A három lány egy darabig még bizonytalanul vár, aztán kimennek FRANZ Ennyi az egész? (Péter felé) Én aztán megragadtam volna a lehetősé­gét annak... Koncertezni utána is lehetett volna. 616

Next

/
Oldalképek
Tartalom