Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai

lanul. Giza meg a katona egymásba kapcsolódó tekintetében villámgyors és heves párbeszéd játszódik le: „Sok ezer versztányi messzeségből jövök, hogy magamévá tegyelek.” „A tiéd lennék, katona, ha nem volna itt a férjem. Sajnálom!” Az asszony fölragad egy csurig teli tejfölös köcsögöt, és teljes erejéből fejbe vágja támadóját. Az idősb Istók azonmód elájul, annyira megijed. Giza életét s vélhetőleg Istókét is az menti meg, hogy éppen hazaérkezik a hozzájuk beszállásolt orosz őrnagy. Vaszilij Szemjonovics Golicin — Giza és az ocsúdó Öreg Kakas színe előtt - példásan agyba-főbe püföli, sőt meg is rugdossa a gyorsan kijózanodó két bumburnyákot: a géppisztolyost meg a másikat, akinek tejföllel elegyes vérben úszik a feje.

Néhány hónappal később ugyanez a Vaszilij Szemjonovics Golicin — akkor már alezredes — részegen ráhajt katonai terepjárójával a szomorkövesdi Gödény-park melletti gyalogjáróra, és halálra gázolja Giza apját (illendőség és úri elegancia dolga, hogy az ember ne jöttment káplárokkal vagy zupás őrmesterekkel üttesse el magát).

Török Gyula pénzügyőri főszemlész hazafelé inai a piacról, ölében egy hétágú gyertyatartóhoz szorított hatalmas görögdinnyét cipel. Alacsony és vézna férfiú, zord és kérlelhetetlen, az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalnoki pedantériájának, kényszerneurózisainak enciklopédikus megtestesítője. Életét rendeletek és szabályok kormányozzák. Szigorúan kordában tartott nejének s három gyermeküknek előírásokat kell teljesíteniük, megszegésüket büntetéssel, főleg táplálékmegvonással sújtja. A családi élet az ő teljhatalmú irányításával, rigorózus napirend szerint zajlik, drákói parancsokhoz, mércékhez, kimutatásokhoz igazodva.

Mielőtt munkába indul, feleségének egy német nyelvű kalóriatáblázat alapján mindig dekára kiporciózza a napi nyersanyag-ellátmányt, aztán bezárja az éléskamrát, és zsebre vágja a kulcsot. Egyáltalán nem jellemző rá, hogy görögdinnyéket cipel az ölében. Kissé megszédíthette a történelemnek mondott eszelős vagdalkozás és hebegés: a náci megszállás, a zsidók deportálása, városának ripityára bombázása, államkötvényeinek teljes elértéktelenedése, kisebbik leányának Nyugatra menekülése, fiának berukkolása a szerveződő politikai rendőrséghez.

A korábban harminc-valahányezer lakosú városban a háború utolsó évére legalább százezren zsúfolódtak össze. A szovjet offenzíva elől ide menekült jó pár minisztérium, közhivatal és diplomáciai képviselet, ráadásul a Luftwaffe, a Wehrmacht, az SS és a Gestapo is erősen befészkelte magát. Nem sokkal a szovjet hadak érkezése előtt a 15. amerikai légiílotta B—24-es Liberator bombázói már csináltak egy kis előfelszabadítást (my goodness, ha a vadnyugati pioníroknak már lettek volna bombázóik, mennyivel könnyebben elbánnak az indián terroristákkal!): egy márciusi vasárnap (szeles, de verőfényes, tiszta idő volt) a déli harangszó után úgy meghintették Szomorkövesdet „légiaknának” nevezett rombolóbombával, hogy háromszázan szörnyet haltak, több száz épület porig omlott (Török Gyula pénzügyőri főszemlész jobb- és baloldali szomszédjának házát is eltrafálták), a város négyezer-valahány- száz épületéből ezernél is több súlyosan, kétezer-valahányszáz könnyebben megsérült; beomlott vagy elpusztult a székesegyház, a kórház, a városháza, a megyeháza és a főtéri közvécé. Kibombázták a temetőből a holtakat. Kifordultak sírjukból az ősök, és rettentő átkot mondtak minden ivadékukra: 603