Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Pardi Anna: Schiller breviárium (vers)
PARDI ANNA Schiller breviárium Szeptember 11, március 11, New York, Madrid; tragikus időpontok. Figyelmet érdemel, a 11-es számjegyről Schiller Wallenstein című drámájában mit jegyez fel: Tizenegy: bűn. Tizenegy meghaladja a tíz parancsot. Különös meglátás. Schiller szerette a különöst, a konfliktusok rejtett okát, a mértékátlépést, a görbe lábú aranyláncokat mint tépi az idő szét növekvő töprengésben múlt küzd jelennel, elvont s gyakorlati tárgyként. Kemény és kurta élet, lefejtem magamról szorításodat, vallotta, míg hőseit teremtette, ölelte a mindent átfogó szabadság révületében, nyomorúságos honában. Schiller katona volt, esztétikai tüzelőgépezet elmaradt korára. Az igazság aktív elv, nemcsak valóság, hanem jóság is, másoknak, Európának bensőséges szerelme, innigster liebe Csak a szeretet cselekszik szabadon, mert joga a kötelessége, a közöny viszont, vigyázzunk vele, már kezdődő gyűlölet, hirdette. Mindenesetre jó mulatság volt a részeg, jénai diákoknak a kerti lak vaskerítésére felcsimpaszkodva látni őt, a Wallenstein írásakor mint jár szobájában fel alá, vivát, vivát, szabad jövőhöz szabad hazákat produkál. A romboló szabadsággal semmire se lehet menni, a jó szabadság kivívása ezredévekbe telik. Van, ami felfoghatatlan, de ki sem kerülhető, ez a nemzedéki bibi, bizonytalansági bimbós rettenetben. Nincs szabadság, csak a képzeletben, S csak a költeményben él a szép, már ott is úgy, imádott mester, míg örömódád zengik, bombát keresnek biztonságiak messzi síneken mindenfelé.
