Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Bratka László: Hogyan huny ki a Szórakozott Professzor? (vers)
BRATKA LÁSZLÓ Hogyan huny ki a Szórakozott Professzor? A jelen pillanat barlangfalán a Szórakozott Professzor, ébredés után a szemüvege után tapogat Az lenne az igazi, ha orrán szemüveggel keresné, úgy egyból meglátná, megtalálná Tapogatózás közben felderíthetetlen terepet alkotó könyvek közé jut a keze Ezek közt lapulhat a szemüveg Az is segítene, ha valamicskét látna, legalább amúgy vaksin Persze, hogy nem lát, hiszen elfelejtette kinyitni a szemét Észbe kap, kinyitja, és azt tapasztalja, hogy rendesen lát, mert az orrán van a szemüveg, mivel elalvás előtt elfelejtette levenni A Szórakozott Professzor egyrészt fel sem fogja, hogy rajta van a szemüveg, másrészt viszont annak biztos tudatával vág neki a további keresésnek, hogy most, szemüveggel felfegyverkezetten, egyből meglátja, megtalálja a szemüvegét Közben bejön a szobába a macskája, rettenetesen nyikorgatva-nyávogtatva az ajtót, amelynek zsanérját permanensen elfelejti megkenni a Szórakozott Professzor A nyikorgás úgy elvonja a Szórakozott Professzor figyelmét, hogy megtörténik vele, ami eddig soha, még álmában sem esett meg: a tudata megszűnik projektálni 588
