Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Lászlóffy Csaba: Zűrös hétfő; Tündérborz-rém; Napéjegyenlőtlenség; Gének agóniája; Kóda; A fel nem támasztható lét zsoltára; Te is mint Velence, A bölcs(ő) ritmusa, Szindbád szeptemberben; Utóhang; Mária Terézia levele Magdeburgba; Egy huszadik századi szalvétára (versek)
kolostori szukák őrizetére áldott állapotban leledző hercegnő-húgocskáját, aki bandzsi szemeivel idő(é)tlenül néz a semmibe, akár a bajor stájer ég szelídsége alatt szédelegve ellésre váró tehenek. Mindennek az oka ez a rosszvérű némber, akivel megkísértett a Sátán. (Énrólam is ezt mondják a hátam mögött, ahányszor csak kedvem szottyan megcsodálni az istállóban veszett gyönyörűségű ménjeimet.) Állítólag muzikális lény, mármint a kedvesed - magdeburgi tömlöcödben ahány kövér poloska, annyi hangjegy: elég megropogtatni Őket, s máris hallhatod a körmöd fekete holdja alól fólhangzó- fólspriccelő örök zenét... Az ég legyen veled! Egy huszadik századi szalvétára Ez a posztmániákus kor, mely hasistól hülyült, nemcsak korhely, hasmetsző s leszbikus az álma, e percet is hallucinálja: azt is, hogy e szalvéta földi nyomként sóhajomat is őrzi, leheletemet! - nemcsak szájlenyomatomat, feleim. Salve. 586
