Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Lászlóffy Csaba: Zűrös hétfő; Tündérborz-rém; Napéjegyenlőtlenség; Gének agóniája; Kóda; A fel nem támasztható lét zsoltára; Te is mint Velence, A bölcs(ő) ritmusa, Szindbád szeptemberben; Utóhang; Mária Terézia levele Magdeburgba; Egy huszadik századi szalvétára (versek)
Te is mint Velence Az elszemtelenedett kísértetek megint bizánci jellemtelenség velencei könnyelműség példája int utóbbi századokon át hol a szultánnak hol keresztény érdekekért csillogtatta magát (Bizáncot éljük Velencéről álmodozni nem kell már) a dózsék fattyai! Gritti? a kalmárérzéken-mohóságon átütött egy-egy kitartó kurtizán érzékisége (amit nem látott még - a kimaradt emlék hiányát őrzi így az agy) mint ráncokban test verítéke a Város szennyvize gondolák!átok) suhannak benne látlak Velence kárpitozott melle (álmomban a tapasztalat nem gyűlöletedből gyűl a gyermekeinknek jövő-modellre - csak vissza ne halljuk soha!) az éjszakára úgy felejtett lámpa fényköde mögé ha fóleszmélsz mennyit képzelsz oda? dauerolt sörényen és oroszlánarcmerevségen tapogatózva-----ho gy ne maradjon puszta szó a lagúnák hódköztársasága sehol a lélekmegtartó friss emóciók csak a trecentóban kifaragott példás bűnök erények
