Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Lászlóffy Csaba: Zűrös hétfő; Tündérborz-rém; Napéjegyenlőtlenség; Gének agóniája; Kóda; A fel nem támasztható lét zsoltára; Te is mint Velence, A bölcs(ő) ritmusa, Szindbád szeptemberben; Utóhang; Mária Terézia levele Magdeburgba; Egy huszadik századi szalvétára (versek)
nem mindenkinek adatik meg bölcs homéroszi nyugalommal kőemlőt harapdálni - az igazi defektus ilyenkor: LÁTNI! ujjad begyével látnál bár mint a vakok és nem „rossz szokásokba gyökerezve mélyen”* bosszútól s a nap mint nap kiszabott büntetésektől elcsigázva mintha savfürdőbe mártanának az éjben reggel értetlenül néz rám a Múzsa: ölelés? öröm? ihlet?- temérdek házimunka várja s a nyereményes bankkötvények száma — (én folyton azt számítom: mit veszíthet) fövünk közös bugyorban te szajha örökkévalóság! térdemen a nyitott könyv: nyitott koporsó** — csak elhordják a csúcsot alólam le nem taszítanak horror képzelgések egyhangúak. A bölcs(ő) ritmusa Ajkadon áldás duzzogás hittem is nem is: »soha más!« póruson árnyék-suhanás gyöngyöző ágyék oltalom lázban is hüllő-holnapom (vesztes a hűlő hajlaton) tested a bölcső elragad holmi boszorkány-forgatag rab vagy s a foglár tenmagad * Michelangelo ** Robert Lowell 582
