Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Lászlóffy Csaba: Zűrös hétfő; Tündérborz-rém; Napéjegyenlőtlenség; Gének agóniája; Kóda; A fel nem támasztható lét zsoltára; Te is mint Velence, A bölcs(ő) ritmusa, Szindbád szeptemberben; Utóhang; Mária Terézia levele Magdeburgba; Egy huszadik századi szalvétára (versek)

Tündérborz-rém

Bágyadozó szív, törik a köröm; a mag elhintve (ennyi az öröm), gazdátlan grádics, a tornác alatt csak a hűvös pinceüreg marad.

Majoránna, menta, torma, bürök; láz csitulván csökött vállal ülök, fojtott lég és kórház-ostrom után a rém árnyékában, bénán, sután.

Annyi éjszakára fény ha derül, rügy- s cserfaszagtól ő bűntelenül, iszonytól-lehámlott csontegyedül az elérhetetlen mélybe merül.

Csak bennünk nő a céda rend s a szenny, a palástolhatatlan félelem, a képzelet képernyőjén a rém: tündérborz* ősanyag, vagy jövevényméreg, vért rontó-hígító, velő- apasztó, irgalmat nem ismeró'.

Vigasz, emlékezés? A maradék út előtt lesz-e még erőnk elég,

kalmár világban, régi zendülők ösvényén ragályban is hevülőt óvó menta, majoránna, bürök?! - TÜNDÉRBORZ-RÉM, árnyékodban ülök.

* „Van valami régi mesénk a Tündérborz-ról. (...) Hát hazamentem, s elkezdtem kérdezősködni utána. Napokig kutattam, sajnos, nyoma sincs. Azt hiszem, a Katitól hallottam ezt is, s a Kati már vagy huszonöt éve halott. De legalább húsz. A mostani öregek már nem tudják. így a Tündérborz-ról lemondtam. Majd megpróbálom magamból elóasni valahogy.” (Dallos Sándor)

578