Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Lászlóffy Csaba: Zűrös hétfő; Tündérborz-rém; Napéjegyenlőtlenség; Gének agóniája; Kóda; A fel nem támasztható lét zsoltára; Te is mint Velence, A bölcs(ő) ritmusa, Szindbád szeptemberben; Utóhang; Mária Terézia levele Magdeburgba; Egy huszadik századi szalvétára (versek)
Napéjegyenlotlenség E.-nek Számít-e még, hogy a húsvéti bárány megmenekül? Többé sehol az édes varázs - halál-városa, ahová hazatérsz: ifjúságod színhelyére. Talán nem is te vagy, ott, ahol nemrég a féreg is kitért hitéből. Lehangolt zongora, fólhangolt torok (ugyan mire!). Egyhelyben topogunk, az emlékezet kapuját bezárni úgysem lehet. Ahová visszanézünk, beláthatatlan gomoly; egy eperfa, s ezüstös vártorony világlik valahol. S mint kemény homlok, elhagyott palánk. Gének agóniája A bűnhó'désünk nem közös gyermek (hátat fordítsz nekem). De velük együtt, akik figyelnek, állunk - halál-lesen. Kóda Ha veló'd s idegszöveted csak leltár, és minden kelléked fölösleges már (koleszterinnél jobban árt e lom): foglalkozási ártalom! 579
/
