Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Lászlóffy Csaba: Zűrös hétfő; Tündérborz-rém; Napéjegyenlőtlenség; Gének agóniája; Kóda; A fel nem támasztható lét zsoltára; Te is mint Velence, A bölcs(ő) ritmusa, Szindbád szeptemberben; Utóhang; Mária Terézia levele Magdeburgba; Egy huszadik századi szalvétára (versek)

LÁSZLÓFFY CSABA

Zűrös hétfő

sehol az éj sötét késő órájából kibomló biztatás;

néma könyörgés, tépett csataképek:

a távolodó nagyapával elidegenült emberöltő-bagázs.

Valahol mélyen, talán az agykéreg sérült idegpályáin belül zene szól lágyan - mit számít, hogy a karmesteri pálca pihen ebben az órában;

a redők mögül elillant álmot semmilyen varázsige nem képes visszacsalogatni, de még a memória sem.

Mikor minden tudás egykedvűség-kátyúba hajt,

(kuruc vagy labanc bosszú sem

kelthet újabb zavart),

s mint cintányérba fulladt zaj - csak

önmagadban dúl már a harc;

zűrös hétfő! - mindent-látott vak arc visszafordíthatatlan múlt:

amit takarsz.

577