Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bohár András: Művész(et)fenomenológia

rűsége (világos fertőzet, Bella imitált szaga) jelzi az antropológiai állandók kimozdíthatóságát. Ugyanez megtörténik a keresztény liturgikus tradíció képi sablonjainak deformálásakor vagy egy házassági fotó ironikus át-poetizálá- sakor. Kárpitszövetek, abroszok és a konzumlogika rekvizítumai (let’s make things better) jelennek meg a mindent átértékelő' nietzschei szellem jelenkori változataként.

S ez utóbbi beállítódás még a természetet megkérdőjelező radikális iróniát, provokációt is magába olvasztja: A FEHÉR CSERESZNYÉK MIND CSALNAK! Egy barnás-fehér lapra sablonnal festett világos-fehéren-világító szabályos cseresznyepárt láthatunk és a már idézett feliratot szépen kivitelezett formában. Ez csak megerősít bennünket a hagyományos szépség illúzióinak felszámolására tett abajkovicsi kísérletek ÉRVÉNYESSÉGÉBEN. Miként a MŰVÉSZET LEVEGŐJE HIZLAL felirata fölött elhelyezkedő elhízott pálcika-ember fekete tusrajza is (benne egy vörös csók-nyom, és az egész munka zöldes-fehér márványmintázatú papíron) is a végső búcsút valószínűsíti az egészségre káros jelenségtől.

A redukció itt még nem ér véget. Abajkovics egy „őrzési akciójában” az őrzőkkel őrzési naplót töltet ki. Ahol őt őrzik, ám nem tudjuk miért, mitől és hogy meddig is tart ez az őrizetes-lét. Am ez a nem-tudás szintén Abajkovics szándéka (ő sem tudja, mi sem tudjuk). Azonban a szándékban a másikkal való kapcsolatteremtés teljes nyitottsága is megsejthető: valamilyen módon rábírni bárkit, bármire. S ezt még tovább gondolhatjuk a félbehajtott pauszpapír közé helyezett írógépszalag y betűt formáló alakzatára pillantva. Ami az írás emlékét jelzi: az utolsó graféma létezését, felmutatását, búcsút a ver- balitás lehetőségétől, átadva a helyet a rá- és megmutatás gyakorlatának. Vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy a világ értelemvesztett állapotának demonstrációja együtt tűnik fel a más formákban létrejövő értelemkeresésekkel.

IV. El-térítő megjegyzések mégegyszer

Tóth Gábor szlogenje, matricája (műfajba nem érdemes sorolni) hirdeti: ARTISTS GO HOME: a művészfenomének sajátos tájékozódási irányát hirdeti - mondhatni, diszkrét formában. A dolog rendjén is volna, de azért a kérdéseket a felszólítás nyomán mégis szükséges megfogalmaznunk. A válaszlehetőségeket, vázlatpontokat, ismétléseket, töredékeket és mindezek egybejátszá- sát eddig még kevésbé ismert összefüggések reményében tesszük közzé.

Hogy mi a művészet, s hogy kik a művészek, valamint a hazamenetelt illetően most a háttérre összpontosítunk. Radikalizáljuk a válaszkísérleteket a határ-műfaj jellegzetességei, a poétika lehetős égszféra tagoltsága és a vir- tualitás és valóság összefüggései mentén:25

Elsőként az esztétikai fenomének jelölhetik/jelenthetik a határvonalon azokat a helyeket, ahonnan azok a bizonyos nihilizmus természetére irányadó kérdések megfogalmazódhatnak. A határ-műfaj különböző szintjei az alkotásokat és az életvilágot egybevetve, mást és mást implikáltak. A látás közvetlenségének fenomenológiája azt a hiányt jelezheti, ami egyre terebélyesebbé válva a közvetített közvetítettségére apellál egy végtelen processzus keretében.

564