Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bohár András: Művész(et)fenomenológia

evolutív modernitás ma már nyilvánvalóan terhes örökségeit, mint azt az idézett szövegrész vége is érzékletessé teszi.

A következő' elem a videoképszövegek megjelenése, egy adott időpillanat képi-nyelvi innovációjának metszete látszik: hol homályosan, hol élesen. A mindennapi életvilág egyik reprezentációjaként feltűnő technikai közvetítés mikéntjére érdemes figyelnünk. Azt a kettősséget is megtapasztalhatjuk, ami a gyorsaság és lassúság intenzív formatartalmait mindenkor jellemzi. Mert a sebesség növekedésével a közvetíthetőség minőségi elemei is háttérbe szorulhatnak. Míg a lassítás, mint erre tipikus példa Nagy Pál komplex videóképszöveg koncepciója, az elmélyülést, a fogalmak és történetiségük újraértelmezését segítheti. Mert ahogy elfutnak előttünk a képek és szövegek, úgy mi is utánuk futunk, hacsak nincs egy kis pihenő ('becsukom szárnyamat / zuhanok) (21. o.) Erre a pihenőre játszik rá szerzőnk több ízben. Gondoljuk végig a 20. századi agresszív mozgásformák természetét, és váltsunk (hátra harc!) (24-25. o.).

Műalkotást kellene létrehozni, ismét megrajzolni a tájat hiányzó figurával, elválasztás és összekötés megszűnést deklarálni. A mű lehetőségfeltételeinek körbejárása vonzza szerzőnket. Mi történik/történhet akkor, ha kiszáradnak a héroszok, a mozaik lepereg és becsavarodnak az anyacsavarok? (26-27. o.) A tulajdonképpeni töréspont felderítését követhetjük nyomon, a nyelvvesztés ontológiai drasztikumát (Felismerhetetlenné áznak a nyelvek), s ugyanakkor a lehetséges intenzív egzisztenciaforma újraéledését (keményre vált a puha érzés) (33. o.).

S az érzékiség és az idő nyomvonalán ismét továbbhaladhatunk. A halál idejének megérzése: az érzékszervek komplexitásának érzékeltetésével. S hogy mennyire így van, azt jelzi a 40. oldalon található remek kimetszés is, ahol a kinagyított és egymásra másolt szövegrészlet a jelenidőnk múlásába éppúgy beavat (képernyőn betűk lüktetése, képernyőn szavak futása, pókok, egerek, karóhoz kötik a WEB-et), mint az idő és az érzékek kitágíthatóságába és beszűkítésébe (marihuánát szívó görög istenek/ (határállomások), a báj megabáj, virtuális az élet). 40—41. o.).

A folyamatban mégis valami megragadható: egy ólomból készült a betű.15 Ez lehet a Kezdet Sém-á-ja (a Prae egyik fejezetcímének destrukciója), az alfa pont vagy Nárcisz és narancs közvetlen egymásra vonatkoztatottságá- nak bársony-kalapácsa, a vé(le)tlen és törvényszerű magával ragadó víziója (43-44-46. o.). S a dinamikát tovább-érzékiesíti Nagy Pál (Hermésznek fal- loszt állítunk / síremlékül) (49. o.), s eljut a világ erőterének és felfüggesztett jelenvalólétünknek a bemutatásához (50-51. o.). Majd ahhoz az ismét kiemelendő videoképszövegéhez (52. o.), ami az ólombetűkből alkotott modem metropoliszt a maga érzéketlenségében és ambivalenciájában állítja elénk (az utcán szeméthegyek, vissza a természethez! (Hangzik), visszafordulnak a kukák, a természet néma lesz). Azt nem tudhatjuk, hogy a Kezdet Sémája (enter new date) miképpen fog újraformálódni, egy azonban ismét bizonyossá vált a görög logosz érzékiségének és egyediségének irányában folytatott kérdezésünk mégis reményt adhat, ami mégiscsak jelenkorunk forgalomban lévő művészetfogalmán túl van.

556