Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bánki Éva: A Gellért-legenda

fröcskölés, a lubickolás zaja, mindenki mosolygott megbocsátón, csak Zsófia volt szomorú és zavarodott. A part menti bokrokban színes szoknyák, vértek, tegzek, pitykék hevertek zavaros összevisszaságban, a Hercegnő arca megrándult. Nincs neked szíved, fiam, mondta Gellért még egyszer Imrének. Milyen is a szív, kérdezte magától Sebe, ő tudta, hogy az úgynevezett erős emberek szíve meg se rezdül, ha falvakat perzselnek fel, de István, az eró's ember belebetegedett, ha hallotta, a menye megrántotta a bokáját vagy fáj a feje minden ébredéskor. A Biblia Istene, gondolta Sebe, az erősek pártján van, akik céltudatosan szétválasztják a fontos és nem fontos dolgokat. Hogy áldott legyél a földön, a fiókákat elveheted, de az anyamadarat hagyd életben, mert megveti az Úr a siránkozókat, a sértődötteket, mint Imre herceg az oktalan gyűlölködőket, akik - mint Orseolo Péter - nem találnak se a feleségükben, se az országukban, és legfőképp önmagukban semmi szeretetreméltót sem. És Gellért is végignézte, ahogy lemészárolják az idősebbeket, és aztán a fiaikat a legnagyobb szeretettel nevelgesse. Mért számít ez keresztény magatartásnak, mért áld meg az Úr egy ilyen lelket mindennel, hosszú élettel, sikerrel, egészséggel, jókedvvel? Sebe nem tudta, és a részleteit sem ismerte, hogyan lett végülis Zsófia nem-szeretett felesége Imre hercegnek, aztán Orseolo Péternek. Akkor még a latint magolta a Csanádi iskolában, aztán a Delibera- tiót másolta takarékos, apró betűivel, készülj majd a saját művedre, mondta Gellért, a Mi Pannóniánk nem maradhat fönn tudós elmék nélkül, valakinek majd szabályokba kell foglalni a magyar grammatikát is. Csak távolról látta Zsófia királynét, akiről azt rebesgették, ha nem esik teherbe, Orseolo Péter eltaszítja, de már terhes volt, amikor a végzetes év végzetes júliusában Orseolo Péter menekülés közben a bakonybéli udvarházban hátrahagyta. Oda kell menned, mondta Gellért Sebének, mielőtt a Bakonyba ér Vata serege.

De Sebének nem fűlt a foga ilyen hősi kiküldetéshez. Egy terhes asszony nem tud lóra ülni, magyarázta, így aztán a királynővel menekülni lehetetlen. Oda kell menned, ellenkezett Gellért, mégiscsak oda kell menned, de nehogy valami bokor alatt szüljetek meg, keríts egy becsületes, derék, jámbor bábaasszonyt, aki a szülést rendben vezeti le. Sebe elmondta, hogy a felégetett falvakban nem járkálnak becsületes, derék, jámbor bábaasszonyok csoportosan, de Gellért legyintett, akkor keressél máshol, mondta, az ő idealizmusa, mint a legszentebb ikonok vagy mint a gyomnövények elpusztíthatatlan volt. Vissza ne térjetek a királyné nélkül, kiáltott utánuk, mikor Sebe néhány katonával és néhány szolgával elindult - életében ki tudja hányadszor - a Halál Országa felé.

Mindig is afelé mentem, afelé tartottam, csak nem éreztem ezt soha olyan világosan, mint mikor a polgárháborúban, holttestek, felakasztott papok, felégetett földek közt lovagoltam. A kísérő papok, a kísérő katonák természetesen megszöktek. Sebe a Bakony felé vágtatva még egy elhagyott római templomocskát is látott, itt szívesen megpihent volna, de a levegő a halottaktól még itt is dögletes volt. Az Úr egy jó napjában teremtette Zsófiát, mondta egyszer Gellért, ha valaki közelről a vidám orcáira ránéz, ha látja a mosolygását, akkor érzi, az Úr szereti minden teremtményét. De mikor meglátta Zsófia királynét, Sebe úgy gondolta, az Úr jó napjai pontosan olyan rettenetesek, mint a többi. A Királyné arcát darabokra szaggatták a pókhálók, a tekintete homályos, a hasa hatalmas volt, nem úszom meg élve, gondol491