Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Békássy Éva: Sennyei álom; Égi ének; Homályos fény; Napnyugtakor; A katakombák madara; ...Micsoda madár (versek)

Ahogy a múlt idő bélyegét rád verte, az ősök örökét sosem vetheted le.

Kísér mint az álom, kergetted? Elillant, tükrödbe ha nézel sápadtan rád pillant.

Mondd, ki vagy hát szellem, képedet hadd lássam, karddal vagy puskával, vagy akár dárdásan. Besenyő ősapám, avagy bécsi dáma? Mézeskalács huszár kit fölvet a fáma?

Körötted suhognak míg álmok szövődnek, tarsolyukban őrzik titkát a jövőnek, s amíg szíved lelked cseppenként elvérzik, csillagos életed hétpecsétes titkát zálogképpen őrzik.

4.

Megjárta lelkemet annyi puszta vadság, fákról alácsüngő szörnyű szomorúság. Csillogó emlékek majd százados képe, az örök változó, változást nem tudó időtelen képe.

5.

Zuhog a Sorok, a Rába is árad, tegnap nyílt vadrózsa ázottan elpállad.