Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Békássy Éva: Sennyei álom; Égi ének; Homályos fény; Napnyugtakor; A katakombák madara; ...Micsoda madár (versek)
Víz alatt a kert, fodrosul a rét, barna erek futnak fürgén szanaszét. Sárga kardvirág ráhajol az árra, sárga árvíz zúdul az egész határra. Telik a várárok, mintha tág tó lenne, tótágast a vén ház ringatódzik benne. Lehellet viszi lelkemet, sétálok az áron. Mint Krisztus a vízen otthonomat járom. 6. A réten hömpölyög fehéren a köd. Ne félj. Ez a sennyei éj puha ölelése, idó'tlen meséje. Csak fűzfa lengeti ágát, csak fenyő keresi mását, csak tölgyfa őrzi itt társát. Belőle a végtelen szél a ködön áthajol és simogató a barátsága. 7. Volt egy éj, széles vak éj mikor három vén fenyő, százados urak, méltóságosak, igazi néma ősök, ágat lengető hősök óvatosan felszedték gyökereiket s a tücskök siratta réteken körsétára keltek, holdtáncot lejtettek. 50
