Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Békássy Éva: Sennyei álom; Égi ének; Homályos fény; Napnyugtakor; A katakombák madara; ...Micsoda madár (versek)

BÉKÁSSY ÉVA

Sennyei álom

1.

Ahol én születtem a nagy szelek fújtak, mohos ágú fenyők mélyen meghajlottak, sötét törzsű tölgyek némán tiltakoztak. Északról ha jöttek hóvihart kergettek, délre ha fordultak esó't záporoztak.

Akár havat fújtak, jégesó't vetettek, égi ármádiát fel-alá hergeltek.

Felhőt ha tereltek, felhőt ha foltoztak, a mennyei térben rettentőn dolgoztak.

A fák mindhiába zúgtak, vitatkoztak, recsegő-ropogó áldozatot hoztak, a hatalmas szelek tovább dúltak-fúltak.

2.

Kék virágú katáng a porban, a szélben, kék királyi szemek a földön, a légben, kék ablak az égre, aranyos a fénye, ott röppent a lélek fel a magas égre. Szállt a nagy viharba, sorsát nem találta, ott ragadt, ott pusztult a sennyei sárba.

3.

Hallod az éjfélt, koppan a csend. Szellem a lépcsőn lassan lement.

A vihar elállt.

Valaki a gangon ajtódnál megállt. Lehet, téged vár, lehet, meghalt érted, talán élő ember, talán csak kísértet.

48