Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Simon Róbert: Joseph Campbell (1904-1987)
Hugo v. Hofmannsthal leánya volt, Thomas Mann-nal jó barátságban állt, ő ihlette az utóbbi Az elcserélt fejek c. kisregényét, amit Zimmernek ajánlott, s utolsó németországi éveiben szoros barátság fűzte Junghoz). Náciellenes magatartása miatt 1938-ban megfosztották katedrájától, s ekkor elhagyta Németországot. Először Angliába ment, majd 1941-ben meghívták a Columbia University-re. Itt lett Campbell, már érett fejjel, Zimmer lelkes tanítványa és barátja. Évtizedekkel később így írt róla: „hogyha bárki megkérdezné, ki volt a gurum, akkor az Zimmer volt... éppen készen álltam arra, hogy fogadjam ennek az embernek a jelzéseit, 36-37 esztendős voltam” (Interjú D. Newlove- val: Esquire 88, Sept. 1977, 102), s így jellemzi Zimmer hatását rá: „Ahogy hallgattam Zimmer előadását és mítoszértelmezését, amelyben a mítoszok nem valamiféle kuriózumok gyanánt, hanem mint modellek jelentek meg, amelyek révén megérthetjük az életünket, ez pontosan olyan volt, ahogyan én is mindig éreztem a mítoszokat. Persze, Jungnál is hasonló volt a helyzet, mégsem úgy, ahogy Zimmernél. Ő sokkal mélyebben hatolt a mítoszokba, mint Jung. Az utóbbi hajlamos arra, hogy archetípusaival adjon formát a mítoszoknak: ez a jungiánusok öntőformában történő szabványosítása. Ám nem így áll a helyzet Zimmernél. Nem ismertem senki mást, akinek ilyen adottsága lett volna a szimbolikus képek értelmezésére” (Interjú M. McKnight-tal: Parabola 5, Febr. 1980, 59sq). Zimmer korai halála után annak özvegye kérte föl Campbellt férje hagyatékának a gondozására. Eredetileg három évre tervezte a munkát, ám tizenkét évébe került, amíg a kaotikus jegyzeteket, a több mint töredékes kéziratos anyagot ma is újra meg újra kiadott alapművekké formálta. Campbellhez hasonlóan nem sokan tettek ennyit szeretett mesterük hagyatékának ápolásáért, hiszen, noha formailag mint a kötetek kiadója szerepel, valójában nyugodtan tekinthetjük őt társszerzőnek: „Megfejtette és kifejtette Zimmer jegyzeteit, számos oldalt lefordított, abból a kutatásból merített, amit Zimmer használt, és olyasfajta kutatást folytatott, amit ő maga így jellemzett: ’Leírtam a válaszokat igénylő kérdéseket... majd lehunytam a szememet és gondolatban Zimmerhez fordultam ezekkel a kérdésekkel, majd lejegyeztem a válaszait. Hangja még teljesen élő volt bennem” (W. McGuire, J. Campbell [1904-1987]: Quadrant 1, Spring 1988, 6). így jelent meg a következő négy fontos munka Campbell közreműködésével: a Myths and Symbols in Indian Art and Civilization (Bollingen Series VI, 1946), a The King and the Corps (Boll. Series XI, 1948), a Philosophies of India (Boll. Series XXVI, 1951) és a The Art of Indian Asia, I—II (Boll. Series XXXIX, 1955). E munkák az indológia újra és újra kiadott fontos alapművei, s aligha túlzunk, ha ezek megformálásában Campbellt társszerzőnek tekintjük (a később kiadott szövegek kiadásában Campbellnek mind nagyobb lehetett a szerepe, az eredeti zimmeri intenciók és a végső megformálás kapcsolatához lásd Wendy Doniger hiperkritikus megjegyzéseit az előbb említett Zimmer Emlékkötetben, 1994:49-59). Tevékenységének a mások munkásságát szolgáló és azt önzetlenül közvetítő vonulatához tartozik a híres svájci Eranos találkozások 28 Eranos Jahrbuch-jából összeállított hat kötet értő, tematikus válogatása Papers from the Eranos Yearbooks címmel (1954-1968). Az Eranos kerekasztal-előadások és beszélgetések a 20. század legrokonszenvesebb és leggyümölcsözőbb szellemi eseményei közé tartoztak (lásd hozzájuk: M. Eliade, Encounters at Ascona, 469
