Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Simon Róbert: Joseph Campbell (1904-1987)

in: Eranos Yearbook, vol. 4, 1985:XVII—XXI; E. J. Sharpe 1998:210-2; Puskás I., 1991:119sq). Maga az Eranos név Rudolf Ottótól származik (az ógörög szó olyan lakomát jelent, amire minden résztvevő' visz valamit, vagyis egyfajta piknik, találó angol kifejezésekkel: pot-luck supper vagy Jacob’s join), s itt a platóni szümposzion-hoz hasonlóan egyfajta szellemi lakomát jelentett. Az 1933—1967 között évenként (augusztus végén) megrendezett találkozókat Olga Froebe-Kapteyn, egy fiatalon özveggyé vált, gazdag és a szellemi értékek iránt elkötelezett asszony (Jung lelkes csodálója) hívta életre, csodálatos környezetet teremtve számukra a Lago Maggiore északi partján, Ascona melletti birtokán, egy külön auditóriumot építve helyszín gyanánt. Az összejövetelek alkalmával a kor jelentős és hangadó tudósai találkoztak, többen közülük a vallástörténet legkiválóbb képviselői voltak, ám mellettük kiváló természettudósok is kifejthették az emberre vonatkozó véleményüket. A sokféle megközelítés baráti ütköztetése (a déleló'tti eló'adást ebéd, s barátságos ke- rekasztal-beszélgetés követte) a teljességre törekvő' és a „másikra” figyelő emberi gondolkodást próbálta elősegíteni, ami a második világháború előtti években, a háború alatt és a hidegháború éveiben éppenséggel nem dívott Európában sem. A témák kiválasztásában és bemutatásában Európa mellett leginkább akkora szerepet játszott Ázsia szerepének hangsúlyozása. Eliade megfogalmazásában: „Az Eranos megszületése egybeesett Ázsia politikai és kulturális ébredésével, és mindenekelőtt az egzotikus és primitív népeknek a Történelem színpadára való lépésével. Ezekkel a „másokkal” való találkozás - ami nem volt más, mint aminek a jegyében az Eranos megszületett — a második világháború után a Történelem megkerülhetetlen parancsa lett” (Eliade, i. m. 1985:xix). A 11. kötetig a találkozások témáját főképpen a Kelet -Nyugat érintkezése adta, utána inkább az európai fejlődés problémái léptek előtérbe. A résztvevők közül elég néhányat megemlíteni, hogy érzékeltessük, a vallástörténészek minő Pleiade-ját tudták összegyűjteni az Eranos találkozások, egyikük-másikuk neve talán még manapság is, a múlt dimenziójának elvesztése után is mond valamit: Martin Buber, Joseph Campbell, Henry Corbin, Jean Daniélou, Mircea Eliade, Erwin R. Goodenough, Friedrich Heiler, E. O. James, C. G. Jung, Kerényi Károly, Gerardus van der Leeuw, Louis Massignon, Erich Neumann, Walter F. Otto, Raffaele Pettazzoni, Paul Radin, Hugo Rahner, C.A.F. Rhys Davids, Gershom Sholem, Daisetz T. Suzuki, Paul Tillich, Giuseppe Tucci, R. C. Zaehner, Heinrich Zimmer.

Visszatérve Campbell életútjára, fontos esemény volt az életében és világlátásának alakulásában 1954-ben tett indiai útja. Sajátos módon, indiai tapasztalatai negatív hatást váltottak ki benne. A szegénység, a környezet- pusztítás, a kasztrendszer és különösképpen az egyén tiszteletének a hiánya szembefordították Indiával, s míg korábban Kelet univerzalitását és az egyes ember kozmikus transzcendenciaigényét fölébe helyezte az ezzel ellentétesen alakuló nyugati fejlődésnek, ezután a princípium individuationis nyugati alakulásának elkötelezett híve lesz. Álláspontjának ez a gyökeres megváltoztatása műveiben is nyomon követhető.

1972-ben vonult vissza a tanítástól, s feleségével, Jean Erdmannal, a kitűnő táncművésszel és koreográfussal (1938-ban házasodtak össze) Honoluluban telepedtek le (felesége innen származott). Utaltunk rá, hogy utolsó tizenöt esztendeje (1987. október 31-én halt meg rákban) a mind hatékonyabb

470