Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Simon Róbert: Joseph Campbell (1904-1987)

(Interview M. McKnight-tal: Parabola 5, Febr. 1980, 63-4). A másik adalék mítoszfelfogásának az emberi életben, tapasztalatban és képzeletben gyöke- rezettségét érzékelteti, aminek révén a hajdankor mítoszait is mintegy reaktualizálhatjuk, és számunkra is élővé és elevenné varázsolhatjuk. Ez utóbbit a mítosz funkciói biztosítják, amelyek között különböző műveiben (ugyan néha jelentős eltéréssel) legalább hatot tartott fontosnak: 1. igazolja a társadalmat (Myths to live by 1988:8sq, 222); 2. az egyént és a társadalmat integrálja {The Masks of God 1987, I:466sq; Myths to live by 1988:8sq; Historical Atlas 1988, 1/1:9); 3. az embert integrálja a kozmoszba (Myths to live by 1988:221; Historical Atlas 1988, 1/1:8); 4. megmagyarázza a világot {Myths to live by 1988:221); 5. társadalmilag kódolható jeleket fogalmaz meg, amelyek révén az ember meg tud birkózni az életben felmerülő nehézségekkel {The Hero with a Thousand Faces 1972:10sq, Masks I: 1-2. Fejezetek, The Flight of the Wilf Gander 1969:52-59, Historical Atlas 1988, 1/1:9, Myths to live by 1988:219, 222); 6. a kollektív tudatalatti üzeneteként fogalmazódik meg {Myths to live by 1988:13, 24; lásd az egészhez és Campbell nézeteinek módosulásához az egyes művekben R. A. Segal 1984:268; 1990:220-243). A mítosz hat funkciója tehát, megfelelően értelmezve (vagyis felülemelkedve a lokali- tás, a történetiség és a szó szerinti értelmezés buktatóin) mindazok ma is élő voltát tételezik Campbellnél, s azt, hogy az egyes ember alapvető egzisztenciális választásai során nem nélkülözheti azokat. Ehhez a nagyon is aktuális üzenethez járultak Campbell lenyűgöző írói és előadói tulajdonságai, amelyek révén a hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig Amerikában a legnépszerűbb vallástörténész lett, akinek híre és hatása szó szerint tömegeket mozgatott meg. Ezt (és az amerikai hatásmechanizmust) érzékeltetendő, érdemes néhány érdekes adatot említeni. Az egyre fokozódó népszerűség az általa is legfontosabbnak tekintett munkájával (lásd S. Hecht-tel és L. Foltz- zal készített interjúját in: Stonecloud 6, 1976:53), a The Hero with a Thousand Faces-zel kezdődött, amelyet először két kiadó visszautasított, mint biztos ráfizetést, s miután a Princeton University Press által kiadott híressé vált Bollingen Series (nevét Jung nevezetes, maga-építette svájci „várától” kapta) 17. köteteként 1949-ben megjelent, a következő négy évtizedben negyedmillió példányban kelt el, s a sorozatban csupán az I-csing előzte meg. A munka nem csak bestseller, hanem — R. A. Segal kifejezésével — „egy nemzedék bibliája” lett (1990:21). Természetesen a hatvanas években helyét kereső generációról van szó, amely Campbell „ezerarcú hősében” ismert magára. Campbell szavaival: „Ez volt a belső világ felfedezésének a kora, annak LSD fázisában. A The Hero with a Thousand Faces e belső utazás egyfajta triptichonja lett, és az emberek valami olyasmit találtak ebben a könyvben, ami segítségükre lehetett saját tapasztalataik értelmezésében ... Bárki, aki belső vagy külső utazásra indul, hogy értéket találjon, az olyan utazásra szánta el magát, amely az emberiség mítoszaiban számtalanszor megfogalmazódott, és én nem tettem mást, mint összegyűjtöttem ezeket ebben a könyvben” (Interjú L. Kisley-vel: Parabola 1, 1976:79). Népszerűségéhez hozzájárultak előadókörútjai (ezek különösen visszavonulása, 1972 után szaporodtak meg) és a vele készített interjúk. Ez utóbbiak között különösen nagyjelentőségű volt a Bili Moyers-szel 1985-86 között készített 24 órás dokumentumfilm, amelyből a PBS csatornán többször leadott 6 órás előadássorozat élő legendává tette

466