Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Sághy Miklós: Wittgenstein késői filozófiájának metaforaelméletéről
látott dolgot „mindig aszerint tudom különböző aspektusokban látni, amit köré költöttem. És itt szoros rokonság áll fenn ’egy szó jelentésének megélésével’.”9 Aki képes a jelentés aspektusok észrevételére, az képes meglátni a szó használati lehetőségeinek sokféleségét az adott szó „arculatában”.10 A különböző használati lehetőségek közt azonban ott találjuk a nyelv metaforikus alkalmazását is, minek következtében a metafora meghatározhatónak látszik úgy, mint az adott szóhoz kapcsolódó sajátos jelentésaspektus. De vajon mi jellemezheti a metaforikus jelentésaspektusnak a létrejöttét és működésmódját? Nagyon leegyszerűsítve a metaforáról elmondható, hogy olyan, névátvitelen alapuló retorikai alakzat, mely alkotóelemei közt hasonlósági relációt állít fel. Egy metafora eredetisége annál nagyobb, minél meghökkentőbb, minél váratlanabb hasonlósági relációt határoz meg alkotóelemei között. A váratlanság, az újszerűség - Wittgenstein elképzelései szerint - mindig egy új aspektus észleléséhez köthető. Mikor egy új aspektus felvillan előttünk, olyan hasonlóságokat veszünk észre, amelyek addig nem ötlöttek szemünkbe. E gondolat alapján azt lehetne mondani, egy jól sikerült metafora a benne szereplő szavak jelentésének egy új aspektusát képes megmutatni. Ugyanakkor a szójelentések új aspektusának érzékelése, vagyis az aspektusváltás nem számolja fel a szavak eredeti jelentését, ugyanis „az aspektusváltás kifejezése egy új észlelet kifejezése, egyszerre a változatlan észlelet kifejezésével.”11 Egy új jelentésaspektus megmutatása, felvillantása természetesen elsősorban a költői vagy friss metaforák jellemvonása, nem pedig a megszilárdult vagy holt metaforáké.12 Egy új, metaforikus jelentésaspektus mindig a nyelvjátékok határán vagy azok kölcsönhatásában jelenik meg. A metaforák legáltalánosabb nyelvi egysége, a szószerkezeti metafora e gondolatrendszerben a következőképpen írható le. A kölcsönhatásba kerülő szavak (korábbi nyelvjátékokban) bevett használatai körvonalazzák, hogy milyen további nyelvjátékokban volnának alkalmazhatók az adott szavak. Egymás kontextusába kerülve azonban olyan, új jelentésaspektusaik kerülnek előtérbe, melyek korábbi használataikból nem voltak előre megjósolhatok, és ennek következtében nem illeszkednek egyetlen ismert nyelvjátékba sem. Ha e nyelvi egységet elfogadjuk mint értelmes kijelentést, akkor egy új nyelvjáték keletkezését legitimáljuk,13 melynek határa, költői metafora esetében, annak a képrendszernek a határaival eshet egybe, melybe az adott szószerkezet beépül. Mely nyelvjátékok kerülnek itt kölcsönhatásba egymással? Elméletileg mindazok, melyekben a metaforában szereplő szavak valaha előfordultak. Egy metaforikus jelentés aspektus létrejöttének másik módja lehet, mikor egy szó átkerül az egyik nyelvjátékból a másikba. Ebben az esetben az adott szó egyszerre tartozhat két különböző nyelvjátékhoz, s így egymástól eltérő, de egymással kölcsönhatásra lépő két jelentésaspektust olvaszthat magába.14 Például Krúdy Gyula A geszterédi agarak című elbeszélésében az ’agár’ szó ilyen kettős jelentéstartalommal rendelkezhet.15 A történet helyszínén, Geszteréden az agárkultusz minden mást háttérbe szorít. Az ’agár’ szónak ezért a geszterédiek világában (nyelvjátékában) a jelentése: a ’legértékesebb’. Nyilván, mikor Gaál Sámuel, a leghíresebb agárkereskedő, lányát „legkedvesebb agaramnak” szólítja, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy Veronka lánya 455
